Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1937

12 ez a számítási alapunk megadja a módot a közvetett irányításra annak a szülőnek is, aki nem rendelkezik behatóbb érdeklődésre elegendő idővel, vagy pedig megfelelő irodalmi képzettséggel. Ha a tanuló közepes eredményt mutat fel tanulmányaiban, sőt inkább a gyengébb fok felé hajlik, és napi egy óránál többet tölt tanuláson kívül az olvasmánnyal, s ez huzamosabb időn át figyelhető meg nála, legjobb lesz, ha az óvatos szülő az olvasmányok címét leírja és a fogadó órán az illetékes tanárt megkérdezi ez olvasmányok szükségéről vagy célszerűségéről. Ugyanígy ajánlatos eljárni az erős közepes tanulónál, ha napi másfél óránál több időt tölt tartósabban olvasmányainál. A jó tanuló se olvasson egy nap két óránál többet, mert a munkaerővel való okos takarékossághoz, annak célszerű felhasználásához már jókor hozzá kell szoktatni az ifjút. A tanulók olvasmányaival kapcsolatban többféle kérdést igyekeztem megvilágítani. A szülőket e helyről is kérem az elmondottak figyelembevételére, hozzáadva a maguk tapasztalatait. Mert a tanulók olvasmányai a családi otthonban történnek, s így a szülőknek, a tanulók hozzátartozóinak sokszor közvetlenebb tapasztalatuk lehet, mint a tanároknak. Ennek alapján gyermekük egyénisége szerint használhatják fel az előadottakat, melyeket a fentiekben természetesen az átlag szempontjából állítottam össze. Mindenesetre a kérdés jelentőségben nagyobb, mint ahogy a napi fáradalmakban kimerített, gondoktól zaklatott némely szülő eleinte gondolná. Nagyon sok gyermek a jövőjét alapozza meg olvasmányaival, s az élet válságos körülményei között sokszor döntő hatással van elhatározásaira az olvasmányaiból leszűrt világszemlélet. Michelet francia történettudós „Ma jeunesse" c. visszaemlékezéseiben van egy érdekes adat. Michelet ifjúsága, mint a mi gyermekeinké is, zűrzavaros viszonyok, a napoleoni háborúk sanyarúságai között telt el, és életének az az epizódja, melyet művéből idézek, 15—16 éves korában történt, tehát ugyanolyan korban, mint részben a mi serdülő ifjaink vannak. „Emlékszem — mondja Michelet — ebben az elkövetkezett szerencsétlenségben, a jelen nélkülözései, a jövőtől való félelem, a közeledő ellenség (1814J és a magam ellenségei közt, akik mindennap gúnyt űztek belőlem, egy napon, csütörtök reggel, összeszedtem magam : semmi tűz nem volt a kályhában (hó födött mindent), azt sem tudhattam, meglesz-e a mai kenyér; úgy látszott, hogy számomra itt a vég. Sztoikus érzelem fogott el, a hidegtől elgémberedett kezemmel tölgyfaasztalomra ütöttem, s az ifjúság és a jövő éltető öröme szállt meg . . . Kitől nyertem ezt a férfias felbuzdulást? Azoktól, akikkel minden napot együtt töltöttem, kedves íróimtól. Napról-napra jobban kívánkoztam ebbe a fényes társaságba."

3. Ez az ifjú, aki fázott, didergett és mindennapi kenyerét sem tartotta biztosnak 16 éves korában, azzal az erős elhatározással, melyet saját vallomása szerint kedvelt könyveiből szívott magába, minden akadályt legázolt, és hét év multán. 23 évés korában már 3 „Ma jeunesse". 99. 1. Idézve Payot .• „Az akarat nevelése" c. műve II. köt, . 214. 1. Ford, Weszely Ödön. Budapest. 3 kiad. Franklin-Társulat 1921.