Középiskolai tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma, Debrecen, 1936

4 felügyelő, Dr. Kari János kegyestanítórendi gimnáziumi igazgató, Dr. Kun Sándor református gimnáziumi igazgató, Mellau Márton Svelits-intézeti igazgató, Vág Sándor zsidó gimnáziumi igazgató, Péterffy László református leánygimnáziumi h. igazgató urak, a szülők, a tanári kar, a gyakorló tanárjelöltek és a tanulók. A Himnusz eléneklése után Dr. Pap Károly egyetemi ny. r. tanár úr, a Tanárképzőintézet elnöke mondott beszédet, amelyben az iskola létrejöttének körülményeit és rendeltetését vázolta, Dr. Kőrösy László miniszteri tanácsos úr az iskolát átadta rendeltetésének, Dr. Jausz Béla igazgató pedig az iskolai évet megnyitotta. Az ünnepség a Hiszekegy eléneklésével ért véget. A megnyitó ünnepségen elhangzott beszédeket itt adjuk: Dr. Pap Károly egyetemi ny. r. tanár, a debreceni m. kir. Középiskolai Tanárképzőintézet elnökének beszéde: Méltóságos Miniszteri Tanácsos, Miniszteri Képviselő Úr, Mélt. Főispán, Polgármester és Tankerületi Főigazgató Urak, Mélyen Tisztelt Közönség ! A világháborút követő nagy összeomlás és a romjain emelt békediktátumok — tudjuk — egy országot sem sújtottak olyan kegyetlenül, mint éppen a miénket, mert bűntelen voltunkat már nem emlegetve, nemcsak a hazánk nagyobb felétől fosztottak meg, hanem politikai, gazdasági és kulturális téren is mérhetlen károkat okoztak nemzetünknek. Alsó-, közép- és felsőiskoláink csaknem kétharmadát elvették és ami a csapást ránk nézve még fájdalmasabbá teszi, az a körülmény, hogy a bennük nevelt tanulóifjúság több mint 82%-a magyar anyanyelvű volt. Még jószerencse, hogy amint történeti multunk folyamán mindannyiszor, valahányszor egy ilyen nagy katasztrófa szakadt le ránk, most is művelődési téren ocsudtunk fel leghamarább, siettünk magunkat összeszedni és egy jobb jövendő útját — a viszonyokhoz képest — úgy ahogy elegyengetni. S a gondviselés jóvoltából mindezt annál könnyebben tehettük, mert Trianon után pár évre, 1922-ben, egy olyan kiváló államférfiú lép a magyar közoktatásügy élére, aki szuggesztív erejével a romokon is új életet fakaszt és akinek következetes munkája „a nemzet összhelyzetének folytonos szemmeltartása mellett", — őt idéztem — hosszú időre kijelöli a magyar kultúrpolitika modern útjait. Mindenütt, ahová a keze elért, új intézményeket teremt, a régiek hiányait pótolja s korszerű programmokat állít fel nemcsak az iskolázás, hanem a tudományok különböző ágainak tervszerű fejlesztésére is ... A Klebelsberg Kuno kivételes egyéniségére gondolok, akinek nagyszerű alkotásai közül legyen szabad ez alkalommal csupán egy-kettőre utalnom, aminő pl. a Nagymagyar Alföld tanyavidékein szétszórt lakosság gyermekeinek iskolázása : hogy ott, ahol eddig rendszeres tanításról szó sem lehetett, most ezer meg ezer új tanterem árasztja népünk alsó rétegei közt a művelődés alapelemeit. Ezt követte nyomon az 1927. évi XII. t.-c.-kel a polgári iskolákról szóló új törvény, amely minden községnek, melyben a lakosság száma 5.000-en felül van,