Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1940

22 lelkünk tele volt sok-sok felejthetetlen élménnyel és büszkék voltunk fővárosunk európaszerte hires szépségeire. Késő indultunk haza. Robogó vonatunk belehasított a fekete éjiszakába. Egyideig még kíséri bennünket az ívlámpák nyílegyenes csillagfűzére. Aztán sötét lett minden. A vonatkerekek egykedvű zakatolása altatódalt dudorászott. A sok látványtól elkábult buksi -diákfejek lehanyatlottak. Elaludtunk. Hajnalban Debrecenben ébredtünk. Természetvédelem. A természetrajz tanulásának egyik feladata, hogy a természet szeretetére, védelmezésére neveljen. Kétszeresen fontos ez Debrecenben, ahol a szélsőséges éghajlat következtében csak sok fáradtsággal sikerül erdőt, ligetet, kertet létesíteni. De különösen fontos azért is, mert éppen itt nélkülözzük nagyon a pormentes, jólevegőjű tájakat. Természetrajzi sétáinknak a tanulmányozás mellett az volt a célja, hogy a megismert életet megkedveljék és megbecsüljék növendékeink. Ismételten kivezettük az egyes osztályokat a kat. lemetőbe és a városi Nagyerdőbe. Június 7-én pedig valamennyi tanulóval jól sikerült egynapos kiránduláson voltunk a gúti erdőben. Itt tartottuk meg természetvédelmi ünnepélyünket is. Egy VII. osztályos növendék előadása, néhány költemény és énekszám volt a tárgy. Májusban az V-VII. oszt. tanulóival a budapesti állalkertet látogattuk meg. Örömmel tapasztaljuk, hogy növendékeinkben gyarapodik a természetszeretet. Nemcsak kellemesen elszórakozni tudnak a szabadban, hanem szűkebb környezetükbe is iparkodnak bevinni a természet egy darabját. Szívesen ápolják az iskola növényeit és aquariumi állatait, odahaza meg többen kertészkednek, néhányan pedig házinyúl, vagy galambtenyésztéssel foglalkoznak. A természetet pusztító árvízveszedelem a növendékek lelkét is'megrendítette és filléreikkel segítségére siettek szenvedő magyar testvéreiknek. Testnevelés. »Ép testben ép lélek!« — mondja a latin közmondás. És hogy a testünk épségét megtarthassuk egy egész életre, ezért — immár négy évtizede — azt mondják az orvosok, a tudósok, hogy hódoljunk a sportnak! Az igazi sportnak, a testedző sportnak, a túlzásba nem vitt sportnak. A sportnak, illetve testnevelésnek jelentősége iskoláskorban erősen megnövekszik. Az iskolás gyermek kevesebb mozgást végez, mint élete első hat évében. A sok ülés, amihez az iskolapadok kényelmetlensége is járul, káros az egész szervezetre, de elsősorban a hátizmokra. A tartási rendellenességek száma a statisztika szerint az iskoláskorban rohamosan emelkedik. Itt már nem annyira megelőzésre, hanem az állandóan fenyegető veszélyek elhárítására való a testnevelés. Ez az iskolai testneve-