Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1939

badságszeretete lírájában. Érlekezés. b) Legkedvesebb íróm v. költőm. Élmény. (Isk.) 6.a.) Ady magyarsága. Értekezés, b) Társadalmi i'élszegségek. Élmény. (Isk.) 8.a) Hivatástudat a XX. század irodalmában. Értekezés, b.) Mohi, Mohács, Trianon. Elmélkedés. (Isk.) Kirándulások. a) A római zarándoklat. Minden június 29-én fényes ünnepségek között emlékezik meg az Anyaszentegyház két nagy apostoláról, Szent Péterről és Szent Pálról. Erre a csodálatosan szép ünnepségre indult 1939-ben Rómába magyar hódoló zarándoklás, melyen intézetünk is résztvett jún. 27—júl. 3-ig. Június 27-én korán reggel indultunk Debrecenből. A kongresszusi himnusz hangja mellett hagytuk el a pályaudvart. Gyönyörű tájak mellett robogtunk tova. Sok gondolat merüli fel lelkemben, éreztem, hogy ismeretlen felé megyek s olt csodálatos dolgok várnak reám. Másnap korán reggel érkeztünk Velencébe. Mikor a gondolában ültünk, a híres Canal Grandon vettem csak észre a városon elterülő mély csendet. Nem hallottunk egyebei, mini a gondolások kiáltásait, s az evezőktől felvert víz csobogását. Gsodás fehérmárvány paloták közt suhantunk el. Mintha csipkéből volnának, nem kőből. A felkelő napban vakítóan szikráztak s a különös világoskék égbolttal s mély sötétkék tengerrel csodás képet alkottak. Sajnos, csak pár óra állott rendelkezésünkre. Folytatni kellett útunkat Róma felé. Velencétől kezdve egészen megváltozott a vidék. A lankás eperfás tájakaL sötét ciprusok, sziklák, pineák váltották fel. Késő délután ,mikor már teljesen belemerültünk a vidék szemlélésébe, a kalauzok kiállása riasztott fel. A zarándokok lelkesen ismételtek: Róma! Róma! Nem volt álom, valóban Rómában voltam. A pályaudvarról szállásunkra, a Monte-Calvario zárdába mentünk. Sohasem felejtem el azt a nagy szeretetet,, és szívességei, amellyel fogadtak. Másnap, Péter-Pál napján korán reggel a Szent Péter bazilikába mentünk. Útközben forrón, közvetlenül érintette meg szívünket a kegyelem városának varázsa. Mikor megérkeztünk a világ legnagyobb templomának terére, önkéntelenül is megálltunk és felkiáltottunk: »Jaj, de gyönyörű!« A téren ódon, hatalmas szökőkútak álltak, finom vízsugaruk ezer színre lörve ömlött a márványmedencébe. A bazilika főkapuja fölött virágfűzérből hatalmas halászháló függött, jelképezve az Anyaszentegyház első nagy apostolának foglalkozását. Beléptünk. Lenyűgözve álltunk meg. Minden oly nagyméretű de mégis csodálatosan összhangbaolvadó volt. Hogy megtévesztettek bennünket a szenteltvíztartó kis angyalai! Az ajtóban megállva kicsinynek ,kecsesnek tűntek fel s csak odaérve láttuk, hogy nagyobbak, mint embermagasság. A templom közepén az apostoífejedelm sírjánál a hagyományos 100 . /