Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1938

intettünk az erdőnek, madaraknak, bogaraknak,virágoknak, házikóknak és a cigányoknak, azután énekelve elindultunk hazafelé. Vonatunk sebes szélnél is gyorsabban száguldott velünk. A Nap épen nyugodott. Véresre festette az ég alját azután lebukott. Sötétedett. Álmosodtunk. Végre nagy ásítozások között hazaérkeztünk. Nekidültünk az ágynak. Elaludtunk... Mindig szívesen gondolunk vissza a Guthon eltöltött kedves napra. A fent vázolt kirándulásokon kívül, az egyes osztályok több ízben is tettek tanulmányi sétát a városban, a város ipartelepein és a város határában, A tanév megnyitásakor együttesen felkeresték növendékeink tanáraik vezetésével a Tikáv kiállítását, melyet nagy érdeklődéssel jártak végig. Az I. o, több ízben tett a városban földrajzi sétát, mely alkalmakkor a vasúti állomást, a megyeházát, városházát és a város nevezetességeit keresték fel. Jártak még a Benyáts-cég ipartelepén is és a Déri múzeumban. A II. o. tanulói a dohánygyárat keresték fel és két ízben voltak a temetőben természetrajzi sétán, A IV, o. Józsán ünnepelte Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A józsai leventék és iskolás gyermekek részvételével ünnepélyt tartottak. E kirándulással a szociális érzéket akartuk a növendékekben fejleszteni. Az V. o, felkereste az István-gőzmalmot, Marx-sütődét és a Dérimúzeumot. A VI. o. tanulói megtekintették a Mansz-kiállítását és a Dérimúzeumot. A VII, o. növendékei egészségtani tanulmányaik során felkeresték a Demke csecsemő osztályát, a siketnéma-intézetet és természetrajzi tanulmányutat tettek Pallagra. A VIII. o. a kisegitő-iskolát kereste fel, hol tehetségvizsgálatot tartottak. Vallásos és hazafias nevelés. Az eucharisztikus szentév mély lelki szántása ez évben hozta meg a gyümölcsét. Nemcsak hazánk fölött virradt meg a feltámadás hajnala, hanem mi is, tanárok és tanítványok éreztük, hogy egy új, győzelmes élet bontakozik ki bennünk az Éucharisztia isteni erejében. Növendékeinket nem kellett buzdítanunk a gyakori szentáldozásra, ott voltak minden reggel az osztály képviselői az áldoztató rácsnál. Miért? Mert tapasztalták magukon,hogy a fejlődő lélek legnagyobb erőforrása a kenyér színe alatt közöttünk lakozó Istenember, aki a lelkük elé meredő életkérdésekre megnyugtató, irányító választ tud adni. A tanulók a legnagyobb meghatódottsággal számolnak be erről: „Naponta erőt merítek az Eucharisztiából az apró keresztek elviselésére — írja egy nyolcadikos — Türelmet, kitartást, imádkozni tudást kaptam Tőle, S a legnagyobb talán az, hogy nagy vágyat ébresztett fel bennem ahhoz, hogy naponkint a szentáldozáshoz járuljak." Egy másik így számol be: „Ha levert vagyok, ha magam sem tudom miért, ingerlékeny vagyok, vagy ha nincs harmónia a lelkemben, ilyenkor az Eucharisztiához járulok és mintha teljesen kicseréltek voltak, visszatér a lelki egyensúlyom." És nem egynek az ajkáról halljuk ezeket a kijelentéseket. Az Éucharisztia volt tehát ebben az évben is katolikus jellemre nevelésünk központi tényezője, Minden hónap első péntekén az egész intézet szentáldozás32