Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1938

Kirándulások. Mint minden évben, úgy ez idén is többször megnyilíak intézetünk kapui hogy, vidám kirándulóinkat útrabobocsássák. E napok mindig pirosbetüs ünnepet jelentenek növendékeinknek,de még inkább érezhettük ezt a most folyó tanévben, mikor annyi, fájó szívvel mindig visszavárt szép vidékünk és elszakított magyar testvérünk tért vissza hozzánk és így érthető, hogy túláradó szeretettel, repeső szívvel siettünk feléjük. Ünnep volt ez a felvidéki kirándulás nemcsak azoknak, akiknek szerencséjük volt a valóságban is minden érzékükkel ölelkezni a visszakapott szép hazai tájjal, hanem nekünk is, akik csak lélekben követhettük őket és csak lélekben borulhattunk le a nagy Fejedelem sírjánál. Erről a trianoni határokon túlra tett első kirándulásunkról, az egyik résztvevő növendékünk : Tudósy Julianna VII. o, „ tanuló az alábbiakban számol be: 1939. május 13. szombat ! ... 12 óra 10 perckor indult el vidáman zakatolva a mozdony Debrecenből és 45 jó időért izguló kirándulót röpített személyvonati lassúsággal Eger felé ! A füzesabonyi állomásnál találkoztunk először az esővel. 3 percnyi hallgatást tartott a csapat a jó időért és mikor Egerbe érkeztünk fél 5-kor, valóban napfényes időben szálltunk át a két autóbuszra, melyek a Bükkön át Miskolcra vitték a társaságot. Merészen kanyarodó úton kapaszkodtunk a zöld kalapos szürke szirtek között. Falvak, mezők, kakukfüves rétek, hegyek repültek el mellettünk. Lillafüreden pihenőt tartottunk és megcsodáltuk a Palotaszállót, a nagy vízesést, a gyönyörű Hámori tavat és a szép fekvésű kicsi falut. Autóbuszra szállva elhaladtunk Molnár sziklája, majd a diósgyőri várromok, majd a Vasgyár mellett és 7 órakor megállt autóbuszunk az Avas alján. Boldogan másztuk az első hegyet,nem tartott sokáig és a Turistaszá'ló előtt állottunk. Volt öröm, amint az emeletes ágyakat láttuk, az ügyes tornászok foglalták le persze, a többinek földszint, alattuk kellett hálniok. Aludtunk is jól, álmodtunk is szépeket, de már hajnali 4 órakor felvert bennünket a romantikus kerekes kút láccsörgése. 7 órakor felmentünk az Avas csúcsára. Sajnos a város köddunnába burkolva még aludt. Ezért lementünk a hegyről. Misehallgatás és reggeli után már ismét autóbuszon ültünk és az röpült velünk Domicára, a cseh megszállás alatt feltárt cseppkőbarlangba. Vezetőink részletesen megmagyarázott mindent. Megnéztük a cseppkőképződés fajait, a gyönyörű stalagmitokat és stalagtitokat. A Styxen átcsónakázva láttuk a Gyémártékszert és a Plitvicai tavakat. Egy kis visszatekintés után visszacsónakáztunk és partra szállva elénekeltük a Himnuszt és a Hiszekegyet. Az amen még visszhangzott az öblös üregekben, amikor mi már a Misztériumokban jártunk. Domicáról száraz időben indultunk, de szakadó esőben érkeztünk Aggtelekre. Jó étvággyal költöttük el az ízletes ebédet, még táncra is perdültünk utána, míg az eső megszűnt és az aggteleki barlang egy szakaszát megtekinthettük. Itt különösen a hatalmas méretek leptek meg : a Teknősbéka, Nagytemplom, Kistemplom, Teve, Paradicsom, Tilalomfa, Ádám és Éva és még sok száz csipkeszerű óriás képződmény, A domicai rész hófehér és vörös színezetű volt, Aggteleken füstös fekete és rozsdavörös cseppköveket láttunk, A tündérpalotát elhagytuk és Domicára visszatérve bus7unkra felszálltunk és egy óra múlva már Rozsnyón voltunk. A virágok és munka városában, mint azt a város 28