Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1936

s mindenki boldogan sietett vissza táborhelyére, hogy egy fontos aktus­sal bezárja a délelőtt örömeit és megkezdje a délután vidámságát. Spártai rövidséggel megebédeltünk. Mindenki teljes figyelmét szentelte az elemózsiás táskájánák. Fe­jünk felett a zöld faóriások helyeslően bólogattak. A cigány még nem­zendített rá, de helyette összegyűltek a madárkák az ágakon és egy­mással versenyezve csicsereglek. Mire a madarak befejezték hangver­senyüket, mi is kész lettünk, fogyasztó kúrát tartva, persze nem ma­gunkon, hanem a táskákon, Rövid pihenés után, ha ugyan ezt az ugrálást, szaladgálást, kia­bálást annak lehet nevezni, kezdetét vették a végefogyhatatlan játé­kok. Mindenki igyekezett kitenni magáért s úgy futottak, hogy mindig több időt töltöttek a földön ülve, mint szaladgálva. Tudniilik a túlbuz­góság következtében egyre-másra botlottak meg, persze minden na­gyobb veszély nélkül terültek el a puha fűben. Az osztályfőnök tisztelendőnővérek kedves gondoskodással vigyáz tak ránk és velünk együtt játszottak ők is vidáman Sorra kerültek a tornaórán tanult játékok, s mindegyik versenyezve gondolkozott újabb, még érdekesebb játékon s ki nem fogytunk a tréfákból, énekből s vi­dám ötletekből A tisztelendő urak is jókedvűen szegődtek hol egyik, hol másik játszó csoporthoz A fagylaltot sem vetették meg, s játék közben el-elszaladtak a lányok, s egyre kevesebb lett a zsebpénz s egyre nagyobb az elfogyasztott fagylaltok száma. A cigány közben húz­ta a talpalávalót s nem kellett biztatás a lányoknak, egymásután per­dültek táncra. Az igazgató úr maga is beállott s a vidám táncolók közbefogták. Minden osztály egy nagy doboz cukrot is kapott az igazgató úr jóvoltából. A cukor evése közben a játékok minden faját végigpróbál­tuk, hol ülve, hol állva. A jókedvű múlatozás, játék, uzsonna közben hamar eltelt az idő, s amint esteledett minden osztály felpakolt és el­búcsúzott táborhelyétől. A legnagyobb tisztáson összegyülekeztünk, hogy elvégezzük szokásos Májusi-ájtatosságunkat. Buzgón szállt imánk az ég felé, megköszöntük Szűz Máriának, hogy mint jó Édesanya gondos­kodott rólunk s ilyen jó időt, jó kedvet küldött az égből. Mária-ének­kel fejeztük be az ájtatosságot és utána fáradtan,de ki nem fogyva a jókedvből, elindultunk az állomásra. Elfoglaltuk a megszámozott kocsikat, s alig indult el a vonat, aj­kunkról szállt az ének. Sorrakerültek az iskolában tanult tréfás dalok, népdalok, s nótás kedvünkben még táncra is perdültünk. Alakítottunk a kocsi közepén egy nagy kört s a nóta ritmusára vígan roptuk a tán­cot, s a hosszú út, az egész napi szaladgálás után fáradtan, de a ki­rándulás boldog örömével szálltak a tiszta lányhangok a debreceni ál­lomáson várakozó szülők felé : „Megjöttek, hej vidáman a Svetitsista leányok!" A tanév folyamán városunkban a következő tanulmányutakat tettük ; I oszt. Pallag Varga utcai iskola kézimunka-kiállítása. Benyáts-haris­nyagyár. II. oszt. Pallag, Nagyerdő, rk. temető. III. oszt. Timárműhely, ecetgyár, kefegyár, gázgyár, fa-, rézbutor,szódavíz, tükörgyártás. V. oszt, Timárműhely, vegytísztító, pék-üzem, Déry-muzeum, 16

Next

/
Thumbnails
Contents