Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1935

A serdülő leány lelkivilága. Aki az ifjúkor lelki életét meg akarja ismerni, annak ismernie kell az ifjúságot, meg kell őt értenie, szeretnie s közel állani hozzá, úgy át kell éreznie örömét és fájdalmát, mintha a magáé volna. Mindannyiunknak, szülőknek és nevelőknek az a közös és szent feladatunk, hogy öntudatos, életrevaló, jellemes magyar leányokat indítsunk el az élet nagy útján. De, hogy célt érhessünk, ismernünk kell a módokat és eszközöket, melyeket a nevelés szolgálatában alkalmazni akarunk, de ismernünk kell mindenek előtt a gyermeket. Tudom, hogy minden szülő azt gondolja, hogy ismeri a gyermekét, tudja, hogy mit szeret a gyermek és mit nem, és nevelés szempontjából ez sem közömbös, sőt ismerheti gyermeke jó, vagy rossz tulajdonságát is, de már sokkal nehezebb megismerni a gyermek belső világát, a serdülő leány forrongó lelkének problémáit, küzdelmeit. A legrejtélyesebb világ a belső élet. Az élet szentélyébe, a lelki életbe nyitó szülőnek és nevelőnek meg kell látnia a gyermek egyéniségének összes tényezőit és ezért a lélek rejtett életének mélységéig kell hatolnia és nem elégedhetik meg a külsőséges, egyoldalú megfigyeléssel. Hogy azonban ezt elérje, szükséges, hogy szülő és gyermek, vagy nevelő és gyermek, tehát két külön személy úgy rezonáljon egymásra, hogy egyik a másik közelségét megérezze és a felsőbbrendű lélektartalom előtt a gyengébb meghódoljon Ez a lelki összehangolódás tudatos és tervszerű lelki közeledés, szellemi érintkezés, személyes kapcsolatok felvételének egész sorozata és elsősorban hívatott rá: az édesanya. Sajnos azonban éppen a serdülő korban, 13—16 év között fokozatosan csökken a gyermekekben a szülőkhöz való bizalmas közeledési készsége, de csökken az anyai szeretet melegségének hatóereje is, mert a serdülő leány nem annyira anyai szeretetre, mint inkább megértő szeretetre vágyik. Az átmeneti korban levő leány otthoni helyzete sok problémától terhes. Gyakran maguk a szülők az okozói a sok felszínre kerülő nehézségnek, mert nem tudják, vagy nem akarják a leánygyermeket a helyes irányba beállítani. Ha kisebb testvérei vannak, azok közé kényszerítik, pedig az átmeneti korban levő leány már kinőtte ezt az életformát és a kisebbek játékait már unalmasnak és üresnek találja. Ha azután csendet, vagy nyugalmat keres, hogy tanulhasson, vagy olvashasson : megzavarják, aminek aztán veszekedés és szülői büntetés a vége. Ha ez többször történik és utána az igazságtalan büntetés gyakran következik, akkor a serdülő leányban erős antipátia fejlődik ki kisebb testvéreivel szemben, mert bennük látja az ő gyakori és igazságtalan bűnhődésének okát. De nem kedvezőbb a helyzet az idősebb testvérekkel szemben sem, mert ha be is fogadják társaságukba, bizonyos, 3