Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1934

tészetet általában, különösen pedig az ő költői hivatását lekicsinyelnök. Ennek hangoztatása különösen Schanz állításával

1 szemben látszik szükségesnek. Amikor nemcsak a szakkörök, de az egész művelt világ az emberi nem egyik nagy fiának emlékét 2000 év multán világszerte ünnepli, méltó befejezésül tollam hegyére kívánkozik a német Fritsch találó kritikája Horatiusról :

2 „Horatiusban olyan pogány költőt talál az olvasó, aki oly mértékben hirdeti a vallásosságot, humanitást és az erényt, amily mértékben a keresztény kor előtt hirdetni csak lehetett; aki számos megszívlelendő, azonban még máig sem eléggé megszívlelt űtasítást ad sok belső és külső nyomorúságunk eltávolítására, vagy enyhítésére, nevezetesen azokéra, melyeket a kapzsiság, vagy a nagyravágyás szülnek. Igazi hazafit találunk benne, ki, habár kezdetben a köztársaság bajnoka volt, később honszeretetből Augustus párthive és tisztelője lett, anélkül, hogy egyéni függetlenségét megtagadta volna. A világban járatos embert, ki arra int, hogy javainkat vidáman és okosan élvezzük, de ha kell lemondani is tudjunk; igaz barátot, ki int, vigasztal és bátorít, mindig tapintattal és okosan, többször tréfálkozva, de sohasem élesen, tolakodólag, vagy követelő arroganciával." Valóban, Horatius szavai és örökszép elvei szólnak minden idők gyermekének s talán leginkább a ma kor gyermekeinek, kik a nagy költő 2.000 éves jubileumát egyébként oly lelkesen ünnepelték! Dr. Hanzély Lajos. » I. m. 176. old. 3 Idézve Wirth i. m 26. old. 7