Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

is erősen igénybevettek mindnyájunkat. Mégis arra törekedtünk, hogy bentlakó és városi növendékeink közül azok, akiket szüleik nem kísérhettek el, felügyelet mellett látogathassák meg a kiállítást. Hogy a tanulmányi időből ne veszítsünk sokat és a kiállítást látogató tömegek között növendékeinket el ne veszítsük, csoportokban, osztályonkint mentünk. A legnagyobb csoport (a IV, V., VII. és VI. osztályból összesen 42 növendék) pénteken, jún. 8-án volt kint. 11 órakor indultunk. Először a körképet tekintettük meg. Itt a felsőbb osztályosok műértő szemmel, igaz gyönyörűséggel álltak a kép előtt és a kisebb gyermekek is a puszta fenséges képének emlékével lelkükben indultak az ipari kiállításra. Az ipari kiállításon megcsodáltuk a hazai ipar fejlett produktumait, gyönyörködtünk az Ízlésesen berendezett pavillonokban, de megmosolyogtuk a reklámárút osztogatók túlzott buzgalmát. Viszont mindnyájan örömmel tapasztaltuk, hogy a déli órákban éhes gyomorral járó-kelő gyermekhad úgy ment el a hentesárúkkal megrakott sátrak előtt, hogy egy sem szegie meg a pénteki böjtöt. Legnagyobb érdeklődést a vadászati és erdészeti pavillon anyaga keltett. Innen a Gazdasági Népiskolának a Polgári Lövöldében rendezett kiállítására mentünk. A kerthelyiség padjain megpihent egy kicsit a gyenneksereg. Délután 3 órakor fizikailag fáradtan, de felfrissült lélekkel indultunk haza egy tanulságos kirándulás emlékével. Valláserkölcsi és hazafias nevelés. „A vallás nemcsak arra való, hogy az ember csupán imádkozzék — mondja Prohászka —, hanem a vallás arra való, hogy az emberben egy szellemi, lelki, hatalmas, a külvilággal lépést tartó szebb világ létesüljön." Ez a mi vallásos nevelésünknek is az eszménye. Amikor az Istenhez viszsziik közelebb a gyermekleikeket, akkor egyúttal küzdünk mindaz ellen, ami választófalat alkot Isten és lélek között, mindaz ellen, ami fegyelmezetlenség és ammoralitás. Vallásos nevelésünk célja a jól rendezett, tisztalelkü, nemes és következetes jellem. Ezt a célt szolgálják az áhítatgyakorlatok, havonkinti szentgyónás, a Szívgárda és a Mária kongregáció. És ezt a jellemet célozzák azok az intézeti szabályok is, amelyek a növendékek intézeten kívüli viselkedését, a színház- és mozi-látogatás körülményeit előírják. De ezeknek az intézkedéseknek csak akkor lesz meg a kívánt eredményük, ha a kedves szülők is szorgalmazzák ezeket és átérzik a nagy felelősséget, mely gyermekeik ideiglenes és örök boldogságát illetőleg terheli őket. A mozi és színdarabok, továbbá a gyermek olvasmányainak megválasztásában a szülői gondosság hiányának szomorú következményeit, sajnos, van alkalmunk tapasztalni. Már 10 éves gyermekek Gárdonyi és Gulácsy regényeit olvassák és toporzékolnak, ha nem akarják elvinni őket a Csokonaiba Pompadourt megnézni. Szegény gyermekek, akiknek lelkéről oly hamar lekopik a paradicsomi himpor: az ártatlanság! A vallásosság legintenzívebb hatóerői az évi lelkigyakorlatok. Az alsó tagozat a polgári isk. Szívgárda csapatával együtt, a felső tagozat pedig a tanítóképző növendékeivel tartott lelkigyakorlatot. — 28 —