Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933

az árnyai ott járnak előttünk ma is, és még mindig fogják a kezünk ' ... Kell-e bizonyítanunk, hogy imit jelent a „Svetits-intézet" szelleme pedagógiai értéke ennek a hatalmas erőre lendült nagy alföldi Metropolisnak az életében, — mint elevenen ható kultúr erő ? !... Kell-e bizonyítanunk azt a gazdagságot, amit ennek az Intézetnek a nevelőerejében a szülők nyertek ? !... Az élethez edzettséget, a lélek nemes harmóniáját, — az élet minden csapásán és megpróbáltatásán felülemelkedni tudó nemességet ; szárnyaló hitet, és bizodalmat, amellyel Jelvértezödtek azok, akik ennek a zárdának a falai közül a küzdő életre elindullak ... Nem bizonyítani kell ezt, — hanem érezni !... És éreznie kell ezt minden embernek, akiben él a nemeset, szépet felfogni tudó, — az Isten által az emberbe lehelt lélek ! Én nem történelmi visszapillantással jövök, csak egy mélységes, leboruló hangulattal és úgy érzem, : hogy nem az én szívem szava szól csak : de itt vannak mind, városokból, falvakból, hivatalokból, iskolákból, családi tűzhelyek mellől: mind-mind, — akik elhagyták egyszer a „Svetits" zárdának örökre szent küszöbét, hogy a mélységes vallási nevelés szárnyán a hidegen rájok csapó életbe elszálljanak !... Itt vannak mind, — mint este, — mikor megszólal a harang „Angeluszra" : falun vagy városban, vagy pusztán, a harang felkonduló szaván felemelkednek a lelkek, és szállnak — ide : haza. A szent falak közé, ahol megtanítottak bennünket dolgozni és — imádkozni !... Mikor most a mult ködében tekint a szemeim, úgy tetszik nekem, mintha két márványszobornak az alakja emelkednék ki egyre tisztábban és élesebben a köd homályából ! Egyik a zárda áldott emlékű nagy főnöknője, az Intézet nagy kultúrmunkájának az elindítója : Margit néni ! A másik az egész intézet megteremtője, életre hívó lelke : a felejthetetlen emlékű Wolafka Nándor püspök ! Mindaz, amit elmondottam, legyen egy marék hazai tarlón termett, a mi szívünkön nyílt mezei virág, amelyet hódolattal hintek a szobortalapzatuk elé és áldott emlékű homlokukat vonja fényívbe a szívünkben égő, soha ki nem alvó tűznek : az el nem múló szeretetnek és hálának Aureolás fénye !... — 15 —