Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1933
érőt és szilárdságot ehhez a csodálatos növekvéshez. S ha most, amikor az egvházközség üdvözletét kell átadnom az ünneplő rendnek, azt kérdezem, mit köszönhet Debrecen katolikussága a Miasszonyunkról nevezett iskolanővéreknek, akkor feleletkép hadd irányítsuk az ünneplés éles fénykévéjét az „ismeretlen" nővérre és arra a lelkületre, ami az ő munkájuk alapja. Mi ennek a lelkületnek legfőbb jellemvonásai ? Elsősorban említem azt, amivel minden hívatásos nevelőnek messzire ragyogó példát adnak, hogy ők valóban csak az iskolának élnek. És sem családi gondok — ezért mondanak. le a családi élet örömeiről —, sem a pályán való előhaladásért való törtetés, sem szórakozás, sem szenvedély, sem politikai érvényesülés nem vonja el figyelmüket és érdeklődésüket soha az iskolától. A másik, ami életükben erősen szembetűnik, a szerény alázatosság. fis pedig nemcsak elöljáróikkal vagy világi tekintélyekkel szemben, hanem minden kellő szigorúság és erély mellett magával a gyerekkel szemben is. És itt megint hathatós az a lecke, amit minden nevelőnek és oktatónak, szülőknek és tanároknak egyaránt adnak. Valahogy önkéntelenül is egy kép jut eszembe. Nyári reggeleken a talán hetek óta eső nélkül égő föld szomjas növényeit egyedül a reggeli harmat tiszta, csillogó gyöngyszemei üdítik fel. A harmat pedig úgv jön létre, hogv a levegőnek előbb le kell hűlnie, hogy kicsapódhassék belőle, ami üdítő, éltető nedv van benne. Valahogy úgy látom, hogy mindenkinek, akik gvenmekek lelkével bánik, így kell mélységes megalázkodásban szintén lehűlnie, megtisztulnia, hogy a reábízottaknak csillogó harmatcseppekben átadhassa azt, ami üdítő, éltető, erősítő érték a maga lelkében van. Ezt elmondani könnyű, talán tetszetős is, de mélységes mea culpával verhetjük legtöbben a mellünket, hogy mennyire messzi állunk mi ettől is. És ép azért hódolunk, szülők és tanítók, tisztelő irígykedéssel azok előtt a jó lelkek előtt, akik az alázatosságnak is olyan nagy művészei tudnak lenni ... Említsem példaszerű engedelmességüket ? A maguk képzésében, fegyelmezésében, tökéletesítgetésében megállást nem ismerő kitartásukat és szorgalmukat ? Említsem erős honleányi magyaros érzésüket, amely eredetükre való tekintet nélkül egyaránt fűti őket? Ékes bizonyságai ennek azok a szebbnélszebb hazafias ünnepélyek, amelyeket 38 év alatt annyit rendeztek s amelyekben a magyar haza szeretetét növelték tanítványaik lelkében. Ez a hazafias érzés nem a nagy hang és öblös torok önmagát reklámozó hazafisága, és tanítványaikat sem erre nevelik, hanem Isten mellett a haza javának, a magyar nőnevelés ügyének szentelt kitartó, szívós, csendes munka. Ez is egyik oka annak, hogy ebben a városban, ahol pedig olvan nehezen melegszenek fel minden idegenből jött ember iránt, őket kezdettől fogva bizalommal fogadták és bizalmukban meg nem csalatva valláskülönbség nélkül szeretetükkel övezik őket. Hogy pedig mindeme erényeiknek és kiválóságaiknak legvégső forrása mélységes vallásosságuk és Isten kegyelmi kincseiből való állandó gazdagodásuk, azt felesleges említenem is. Ezt a mélységes hívő buzgóságot igyekeznek elültetni és megerősíteni neveltjeik lelkében is. Ezért fordítanak olyan kiváló gondot a helyes és alapos — 11 —