Magyarok Nagyasszonyáról nevezett római katolikus leánylíceum, Debrecen, 1932

dása a legnagyobb reményekkel töltötték el Wittmann püspök lelkét a leendő új szerzetestársulat jövőjét illetően. De Wittmann püspök már nem érhette meg tervei megvalósulását, 1833. március 8-án elvette szent életének és áldásos működésének örök jutalmát. Nem halt meg egészen: sírját a hálás nép 100 év multán is virágok halmazával disziti s imájával keresi fel. Nem hagyta árván a keletkező kis társulatot sem; halálos ágyán szentéleelii barátjára, Jób Sebestyénre bízta. Job Sebestyén korának egyik legkiválóbb papja, Auguszta, I. Ferenc királyunk hitvesének udvari káplánja volt. Élete legfőbb gondja, barátjának kedves hagyatéka, az új rend irányítása. Ő állította össze a társulat alapszabályait. Egész vagyonát arra a célra áldozza fel, hogy szülővárosában, a bajorországi Neunburgban, az alakuló rendnek iskolát és zárdát építsen. Ez lett az Iskolanővérek szerzetének első anyaháza. Az iskola megnyitását azonban már

1 ő sem érhette meg, 1834. február 13-án égi Urához költözött. Karolina most már egészen magára maradt, egyedül a kezdet nehézségeivel, a szinte leküzdhetetlen akadályokkal. A jó Isten nem hagyta el. Auguszta királynőben és bátyja, I. Lajos bajor királyban, a rendek hatalmas pártfogókat küldött. Segítségükkel, az anyagi nehézségek is csökkentek. A püspöki megerősítés a szerzetestársulat élére Karolinát állította, aki 1834. november 16-án, a regensburgi püspök kezébe letette az örök fogadalmat, ugyanekkor vette fel a Jézusról nevezett Mária Terézia nevet. Most már szerzetesnő volt, egészen az Istené, s egyedül Istenre támaszkodva indította el lelkes kis csapatát a forradalmi idők forgatagában. És amit egyszer Isten akaratának felismert, attól nem tántorította vissza semmi akadály. Isten megáldotta fáradhatatlan működését, 10 év alatt már 10 házat alapított. 1843-ban Münchenbe, a klarisszák 700 éves, szekularizált zárdájába, helyezte át a neunburgi anyaházat az ujoncotthonnal és a jelöltképzővel. Ezt a zárdát I. Lajos, bajor király ajándékozta az új rendnek, amely rohamosan terjed. Mindenütt megszeretik az egyszerű, önfeláldozó és melegszívű nővéreket s példájukra jámbor-lelkű leányok mind nagyobb számban kérik a rend kötelékébe való~felvételt. 1848-ban már úgy megerősödött az új társulat, hogy Terézia anya, a müncheni biboros-érsek buzdítására missziós útra vállalkozik: öt nővérrel átkel az Óceánon, hogy az Amerikába kivándoroltak gyermekeit is részesítsék a vallásos nevelés áldásaiban. Négyszer tette meg a a pennsilvániai őserdőn keresztül az útat Sancta Mária-ig kezdetleges járművön. Nem ismert fáradságot akkor, amikor Isten érdekeiről olt szó. Egy évig tartózkodott Amerikában, ez idő alatt — rengeteg nehézség hősies leküzdésével — megalapította Baltimoreban az első amerikai anyaházat. Azzal a megnyugtató tudattal térhetett vissza Münchenbe, hogy a — 4 —