Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1939

17 Kirándulások. 1. Kárpátaljai tanulmányi kirándulásunk. Május 28. és 29-e között háromnapos tanulmányi kiránduláson vett részt az intézet 31 növendéke 4 kisérő tanárral. Tanulmányútunk elé kettős célt tűztünk ki: 1. a munkácsi és ungvári testvér-intézetekkel bensőséges kapcsolatainknak kimélyítését, 2. Ungvár, Munkács és környékük történelmi és földrajzi vonatkozásainak tanulmányozását. 27-én a kora hajnali vonattal indultunk. A volt trianoni határ átlépése után szerencsés véletlen folytán részünk lehetett abban a felemelő jelenetben, amint a bátyúi vasúti állomáson a vonatunkról leszálló Révész Imre ref. püspököt a hosszú húsz éves elnyomatás alól felszabadult község elöljárósága keresetlen szavakkal üdvözölte abból az alkalomból, hogy Kárpátalja viszszacsatolt helységeit sorban felkeresi. 10 órakor már Munkácson voltunk. Délelőtt a gimnáziumban kisebb csoportokban órákat látogattunk. Utána a város közelében a magános hegyen álló és csodálatos épségben megmaradt fellegvárat tekintettük meg. Elfogódott lélekkel gondoltunk vissza a vár fénykorára, arra az időre, amikor Zrinyi Ilona három éven keresztül annyi hősiességgel védte a várat a császáriak ellen. Délután a város egyéb nevezetességeit néztük meg. Másnap, 28-án a Latorca mentén, a Szinyákot a Borló Gyiltől elválasztó festői völgyben vezető vasúton Szolyvára mentünk. Innen gyalogtúrán felkerestük azokat a szomszédos ásványvízforrásokat és fürdőtelepeket, melyeket a cseh elnyomatás alatt a csehországi fürdőtelepek fellendítése végett elhanyagoltak és amelyeket oly rövid idő alatt ismét az őket megillető állapotba helyezett vissza kormányzatunk. Munkácsra visszajövet autóbusszal mentünk Ungvárra csodálatosan szép nyílegyenes, kapaszkodókban gazdag betonúton. Elég korán érkeztünk ahhoz, hogy mindjárt az Ung partjáról kiindulva körsétát tegyünk a városban. 29-én az ungvári zsidó gimnáziumban a 8 órai csengő minket is órákra hívott. A hospitálások után autóbusz vitt Nevickére. Kegyelettel állottunk a vár tövében húzódó kocsiúton az Ung innenső partján, amelyet a környéken uralkodó vártoronyból az ott befészkelt ukránok a márciusi harcok során több napon át tűz alatt tarthattak, míg végül a hős magyar katonák önfeláldozó küzdelme ezt a vidéket is megszabadította a húsz év rossz álmától. Szinte jóleső érzés töltött el, hogy nekünk is meg kell egy kissé küzdenünk a vár bevételéért. Az Ung hídját az idei áradás elvitte és az ideiglenesen összetákolt keskeny függőhídon lélekzetvisszafojtva keltünk át a túlsó partra, hogy azután az előző esős napok feláztatta meredek hegylejtőkön kemény küzdelemmel felkapaszkodva bevehessük a homonnai Drugethek egykori várát. 2