Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1929

11 tisztelői kiadtak. Engedjék meg tehát, hogy a külső ismertetést mellőzve, én a belső embert keressem és lélektani alapon kutassam: milyen belső és külső körülmények tették Kardos Albertet azzá, amivé lett, keresvén mindazt, ami jellemének, egyéniségének kifejtésére befolyással volt. A természettudósok a növényi életet biológiai alapon kutatván, keresik a talaj, a légkör és környezet befolyását annak életére. Az emberi életben többékevésbé ugyanezen tényezők hatnak közre. Az eredetre, származásra, vagyis a talajra nézve ma már a tudománynak rég megállapított és elfogadott ténye az átöröklés, vagyis a testi és különösen szellemi és lelkitulajdon átöröklése, mely hosszú generációkon keresztül ismétlődik. Hellwald Frigyes, a híres kulturtörténész szerint az agyvelő csavarmeneteinek sűrűsége és mélysége jelzi az átöröklött kulturfokot és mennyiséget és minden gyermek születése alkalmával magával hozza őseinek egész kulturáját. Kardos Albert valóban értékes és súlyos rakománnyal érkezett. Anyai részről ama hires Benedikt rabbicsaládból származott, mely a zsidó tudománynak annyi kiváló tudóst adott. A Dunántúlról Morvaországba került dédapja, Mordechai Benét, a zsidó tudománynak messze földre kiható világító fáklyája volt, nagyapja Nagykálló tudós rabbija. Bizonyára ezektől örökölte tudományszeretetét, kutatási vágyát, erős kritikai érzékét, nem utoljára vitázó, sőt vagdalódzási hajlamát is. De innét való erős logikai gondolkozása, ötletes sziporkázó szellemessége, mely a régi talmudtudósok jellemző tulajdonsága. Azonban apai részről sem jött üresen. A Kohen-Cedek kohaniták papi rendjéből származik, melynek ősi fája a bibliai időkbe nyúlik vissza. Nagyapja a Wesselényiek ősi fészkében, Zsibón, tekintélyes jómódú birtokos ember volt, eszessége, okossága a Wesselényiek házi zsidójává tette. Ennek sok jó tu* lajdonságát kapta örökségül, csak sajnos vagyonát nem. Valószínű, hogy ezen ősi családfa fejlesztette benne is azt a bizonyos konzervatív szellemet, mely őt irodalmi és írói munkásságában minden modern ismusoktól távoltartotta. Ösztönösen idegenkedett a divatos új irányoktól, szókincsét is inkább a régi archaikus világból kereste, de azért sohasem vált dogmatikussá és a valódi irodalmi értékeket készségesen elismerte. De mindkét ágból, úgy apai, mint anyai részről szívta magába erős, vallásos zsidó érzését. Noha széleskörű társadalmi életet élt, úgy tanári, írói, mint tudományos körökben szívesen látott volt, sok keresztény tudóshoz állandó barátság fűzte, zsidó maradt és zsidó voltát soha meg nem tagadta. Irodalmi működésébe szívesen vonta bele a zsidó vonatkozású témákat és a Magyar Zsidó Szemlében nem egy igen értékes tanulmánya jelent meg, különösen olyan, mely a zsidók kulturális hivatását világítja meg.