Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1928

54 Jeruzsálemért is úgy imádkozunk mindennap a Mindenhatóhoz, hogy építse azt fel a mi napjainkban. * * * Tisztelt Ünneplő Közönség! S most, mikor átvettem az iskola nevében a zászlót és mikor még egyszer elismerést és köszönetet nyilvánítok mindazoknak: adakozóknak és pártfogóknak, szüléknek és iskolabarátoknak, a tanári karnak és a tanuló ifjúságnak, szóval mindazoknak, akik a zászló készítéséhez és a zászló avató ünnepéhez bármivel is hozzájárultak, hadd boruljak le hálával az isteni gondviselés előtt, hogy megengedte megérnem ezt a napot, amelyen mintegy föltehetem a koronát a zsidó reálgimnáziumban, ebben a szívemhez nőtt iskolában végzett munkámra és hadd intézzem végezetül a tanuló ifjúsághoz, ahhoz, amely itt jelen van és ahhoz, amely nyomába fog jönni, a következő szózatot: „S őrizzék meg a debreceni zsidóság fiai ezt a zászlót tanításaival, fogadalmaival és kívánságaival együtt nemzedékről nemzedékre, mert örökre szóló jel az, szent frigykötés zsidó vallásos hitünk és magyar hazaszeretetünk között!" S erre mondjunk szívünk teljességéből egy bensőséges, egy áhítatos, egy foganatos áment! 6. Klein György VII. o. tanuló beszéde: Midőn felállók, hogy átvegyem a zászlót, az öröm és büszkeség el nem titkolható jeleit veszem észre azoknak az arcán, kiknek nevében most beszélek. Örülünk, hogy immár mi lehetünk a harcosai annak a nagyszerű és fönséges feladatnak, melyet a zászló hordozása ró ránk. De egyben búsulunk is, mert elmenni látjuk azokat, kik eddig előttünk jártak. De mielőtt elmennétek, zászlót hagytok ránk. Zászlót, mely szimbolizálja azt az eszmét, melyet ti követtetek és melyet nekünk követni kell. S mi fogadjuk és valljuk, hogy hü és odaadó harcosai leszünk ennek a feladatnak és minden erőnkből odatörekszünk, hogy az eljövendő mérlegeléskor érdemekben súlyosaknak találtassunk. „Ősi zsidó hittel, rendületlen magyar hűséggel." Ezt írtátok fel a zászlóra s ez vésődött be kitörölhetetlenül a mi szívünkbe is. Ez lesz a mi lángoszlopunk, ez fog bennünket vezetni a pusztában. S míg ez a szellem él bennünk, míg ez buzdít, erősít minket, addig könnyű a harc, könnyű a zászló hordozása. De ha ez a szellem kivész, ha megrendül az ősi zsidó hit, ha kialszik a hazaszeretet örökmécse, akkor elveszti erejét Sámson, kihull a bárd Botond kezéből s a zászló lehanyatlik. De mi fogadjuk, hogy míg erő lesz a kézben és dobban a szívünk, addig állunk a zászló mellett és megyünk utána. Ezt Ígérjük, valljuk és fogadjuk. Fogadjátok ezt tőlünk szent eskü gyanánt, mert ifjúi hevünk, zsidó vallásosságunk és rajongó hazaszeretetünk beszél szívünkből és ajkunkról.