Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1927

4 Tanári pályáját Nagyváradon kezdte és Déván folytatta. E városokban egy-egy évet töltött, azután Makóra nyert áthelyezést, ahol 1906-tól egészen 1921-ig működött. Itt érte a debreceni zsidó reálgimnázium meghívása. Dr. Gonda József örömmel engedett a hívó szónak és az 1922. év ősze már a debreceni zsidó reálgimnázium falai közt találja. Itt is maradt mindvégig. 1927 elején kezd betegeskedni, állapota egyre súlyosabb lesz, hasztalan keres gyógyulást a Tátrában, majd budapesti egyetemi klinikákon, ereje egyre fogy, 1927 nov. 3-án Budapesten örökre lehunyja szemeit. Temetésére a fővárosba utazott csaknem az egész tanári kar s a tanuló ifjúságnak mintegy 50 főnyi csoportja. A végtisztességen megjelentek a debreceni izr. elemi és polgári iskola, valamint a budapesti zsidó reálgimnázium képviselői is. Weisz Miksa dr. főrabbi mondott halotti beszédet, tanári karunk nevében dr. Vág Sándor, tanulóifjúságunk nevében Engel Miklós VII. o. tanuló búcsúzott a nagyrabecsült kartárstól, a szeretett tanártól. Dr. Gonda Józsefben páratlanul buzgó, kiválóan képzett tanárt és jóságos lelkű, igaz embert vesztettünk el. Egy személyben tanítómestere és édes atyja volt tanítványainak. Nem elégedett meg szorosabban vett iskolai nevelésükkel, éber gonddal őrködött vallási életük fölött s tapintatos szeretettel vigyázott anyagi szükségleteikre. Mint tanár, fáradhatatlan türelemmel oktatta növendékeit a magyar föld és történelem szeretetére. Lelket tudott önteni tantárgyainak legszárazabb részleteibe is, elevenné és érdekessé tudta tenni a tankönyv leghalványabb lapjait is, ihletett tanító lelkesedésével keltette életre tanítványai előtt a multat, hogy beléjük öntse a jobb magyar jövendő reménységét. Mint az ifjúsági istentisztelet rendezője, nyugtot nem ismerő iparkodással buzgólkodott a növendékek vallásos érzületének megszilárdításán, mélyítésén. Saját élete tündöklő példájával hatott legtöbbet. Ideális zsidó tipus volt, akit nagy képzettsége ép felvilágosultsága nem tántorított el a tóra tiszteletétől, hanem még közelebb vitt a szent tanokhoz, még megerősített jámbor hitében. De jóságos szíve kincseit legbővebben mint tanítványainak gondviselő, szerető atyja áraszthatta ki. Nem volt intézetünknek olyan szegénysorsú tanulója, aki a dr. Gonda József által alapított, megszervezett és felvirágoztatott segítő egyesület jótékony kezét ne érezte volna. Könyvet, ruhát és pénzt osztott ki a szegények között dr. Gonda József, nem várva meg a kérő szót sem, maga kutatva föl és bátorítva szóra a szűkölködőket. A debreceni zsidó reálgimnázium tanári kara és növendékserege szívből megsiratta és meggyászolta az elhunyt férfiút, akinek magasztos emléke örökkön élni fog intézetünk falai között. Dr. Kardos László.