Állami főreáliskola, Debrecen, 1946
Á demokráciáról. Kegyetlen, véres évek zúgtak el felettünk. Az önmagáról megfeledkezett, jobb érzéséből kivetkőzött ember észbontó vadsággal tarolta le évszázadok kemény, keserves munkáját. Egyszer megint úrrá lett a lelkeken a rombolás dühe és állati kegyetlenséggel pusztította ember az embert, testvér a testvért. És miért a nagy, véres tivornya, a tébolyult tékozlás, milliók jaja, szívettépő zokogása? Volt-e erre szükség, nem lehetett volna-e már az induláskor állj-t parancsolni? Üszőkké és rommá kellett változtatnunk békés családi otthonainkat? Igen, ennek így kellett lennie, és jól is van ez így! A szívében önzést, kapzsiságot és gyűlöletet tápláló ember talán csak most látta be, hogy gondolkozását, érzését és cselekedeteit egy kis szeretettel kelL átfonnia. Szeretettel, amely az átokra áldással válaszol, a kődobásért puha, meleg kenyérrel fizet, s az ellenséget lefegyverzi azzal a bűvös, csodás, isteni hatalmával. Szeretet! Ez emeli közelebb a földet az éghez, ez teszi színesebbé, boldogabbá az emberi éltet, ez visz meleg derűt, bizalmat, békességet a nagyon meghurcolt, sokat szenvedett emberi szívbe. Űj kor hajnalán állunk! Az önmagával megbékülni készülő emberiség olyan életformát követ, amelyben ember az ember, amelyben a hatalmas segíti a gyengét, amelyben békére csendesülnek a háborgó lelkek, és megtanulnak más ritmusra verni a szívek: a demokratikus életforma ez, a szabadság és az egyenlőség és a testvériség nagy szent hármassága. Szabadság! Jelenti a független, gátlásmentes, félelemnélküli életet, mindenki számára az egyenlő jogot a jó, nemes, erényes törekvések és az építő tevékenység folytatására, a szabad cselekvés lehetőségét addig a határig, amig más is tudja érvényesíteni a maga szabadságát. Egyenlőség! Ez biztosít bennünket arról, hogy a jó, szorgalmas, lelkiismeretes, sokat tanult, jellemes ember elnyeri méltó jutalmát és megkapja büntetését a gonosz, tunya, lelkiismeretlen, tudatlan, jellemtelen ember. Nem egyforma, uniformizált tömeget jelent tehát a demokrácia egyenlősége, hanem a jogokban egyenlő s mások jogait megbecsülő emberek együttességét, megadva mindenkinek az egyenlő jogot arra, hogy a magában lévő különbségeket érvényesíthesse. Testvériség! Minden közösséget egybetartó erő, a békés és tartós társadalmi együttélés alapja. A hármasság legszebb eszméje, ez követeli meg a másik kettőt. A demokrácia hármas eszméjét magában feloldó ember mindenkihez egyformán kedves, közvetlen és udvarias. Embertársában tisz-