Állami főreáliskola, Debrecen, 1942

(Az igazgató évnyitó beszédéből.) Most, amikor minden magyar szívre ránehezedik a fájó érzés, hogy Szent István napján egy gyönyörű ígéret ment veszendőbe, egy nagyszerű reménység hervadt el virágjában, új tanévi első összejövetelünkön emlékezzünk kegyeletes érzéssel és gondolattal nemzetünk nagy halottjára, vitéz Horthy Istvánra, országunk Kormányzóhelyettesére. Országalapító István királyunk dicsőséges emlékezetének ünneplésére készült nemzetünk. Nemzetünknek emez öröm és vígasság napjára gyönyörűen pirkadt a hajnal, verőfényes napot ígérve az országszerte rendezendő magasztos ünnepségek megtartására, messze távol keleten azonban ott leselkedett a sújtó Végzet, s 5 óra 7 perckor egy kevéssel azelőtt harci feladat teljesítésére magasba emelkedett repülőgép lezuhant, maga alá temetve hősét: vitéz Nagybányai Horthy István repülő főhadnagyot. ígv nagy nemzeti ünnepünk napja nagy nemzeti gyász napja is lett. A döbbenetes hír, mint egy szó nyilallott a hazán keresztül és egy röpke szóban benne volt a legelső magyar Ember Családjának és a magyar nemzetnek gyásza, fájdalma. Kormányzó Urunk elvesztette fiát, nemzetünk elvesztette Kormányzóhelyettesét, magyar jövendőnk reménységét. Nemzetünk égi kincsének : a megszentelt fájdalomnak újabb állomása, újabb véres magvetése támadt ezen a napon ott a donmenti mezőkön. Vitéz Horthy István hősi halála, mártíromsága nemzetünk történetének fényes lapja marad az utókor számára, munkás élete, hősi harca és hősi halála példa és áldozat, az isteni Gondviseléstől rendelt tanulság és intelem lesz minden kor minden magyarjának : Isten rendeléséből lett a nemzeti kötelességteljesítés történelmi példájává. Nagy halottunk élete és hősi halála nemzeti küldetés volt. Nemzetünk tragikus halált halt tanítómesterének, gróf Teleki Pálnak szavai szerint : mindnyájan részesei vagyunk a nemzeti munkának s mindnyájan felelősek a nemzet jövőjéért. Ezt vallotta Kormányzóhelyettesünk'is, ebben megtaláljuk a feleletet a miért-re : ezért vállalta a harcot is elsősorban harcoló testvéreivel együtt. Az Atya, Anya és Hitves fájdalma, a nemzet gyásza óriási, de a hősi halállal hozott áldozat fenséges értelme felemelő és vigasztaló. István királyunk örömünnepének napja felhőbe, a gyász sötét felhőibe borult, de a magyar jövendő útja újból megvilágosodott. Tragikus nemzet vagyunk, létünkért, jövőnkért mindig szenvedéssel, könnyel és vérrel áldozunk, ebben az áldozathozatalban vezetnek legjobbjaink, vezetőink, így áldozott már országalapító királyunk is fia és utóda elvesztésével és e történelmi sorban ott látjuk most országgyarapító, István királyunk országát visszaszerző Kormányzó Urunkat, ki fiát s méltóságában Helyettesét vesztette el. A liliomos királyfi égi intésre példája lett a testben-lélekben tiszta magyar ifjúságnak, Korinányzóhelyettesünk égi intésre példája let L az önfeláldozó kötelességteljesítésnek. Hogy e tragikus eset éppen országalapító királyunk ünnepére esett, isteni rendelés műve. Égi intés a nagy megpróbáltatás elviselésére a fiát vesztett első magyar Embernek, a Kormányzóhelyettest vesztett magyar nemzetnek, égi útmutatás a jövőt építő magyarságnak : testben-lélekben tiszta, önfeláldozó kötelességtudásban példás magyarok munkás élete és áldozatos halála érleli a magyar jövendőt. Vitéz Horthy István mulandó része megtért az ősi kriptába, halhatatlan lelke gondvistlésszerűen virraszt és őrt áll a szebb és boldogabb magyar jövőért.