Állami főreáliskola, Debrecen, 1940

10 mérget vesz be, egyik udvarlója megöli a másikat azután önmagát, mert hallja Karnyóné halálát. Egyszerre hazajön a férj, ki Mantua ostrománál volt. Megjelenik tündérfi és tündérnő s feltámasztják a színpadon meghaltakat. E darabban a személyek énekelnek is, a költő alkalmazta azokat a népdalokat, amelyeket szeretett és gyűjtött. A Csokonairól szóló tanítás végén a tudós tanái összegezte az eredményt. Ennek az összegezésnek végső eredményeként megállapította, hogy Csokonai a XVIII. század legnagyobb magyar költője, ki leginkább a nemzeti népies iskolához tartozik. Végül idézi Csokonai kedves költőjének, Bürgernek szavait: „Boldog ifjúkor napjaiban szerelemtől ihletve, Apollo szekerét irányítva ezreket legyőztem volna énekemmel, de pálmámnak csirái elfogytak, pedig jobb tavaszt érdemeltek volna." Ezek a szavak ráillenek nagy tanítványára, Csokonaira is. Talán nem is kell Bürgerhez fordulni. Csokonainak Földiről írt szavait magáról is írhatta volna : ,,De nyugodj e ligetek megett, Nyugodj dicső test: én velem is csak így Bánik hazám, bár drága vérem Érte foly, érte fagy, érte hűl meg. Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog, S ezt mondja népünk : Óh miért nem Éltek ez emberi századunkban." Ű. M.