Állami főreáliskola, Debrecen, 1939

részben szégyennel gondolt Csokonai ezekre a kollégiumi eseményekre és ezért Debrecent szerette kerülni. De a korabeli viszonyok is magyarázzák vándoréletét. Álláshoz, hivatalhoz mint író, költő nem juthatván, könnyen megkedvelte a vándoréletet. Káros hatása abban mutatkozik, hogy nincs nagyobb müve, az Árpád-eposzt csak megkezdte ; kedvező hatása pedig abban van, hogy költészete igen gazdag a különböző impressziókban. Most röviden és vázlatosan a költő életrajzi adatait közölte. Három korszakot állapít meg a költő életében. Az első és harmadik a debreceni, a második a dunántúli korszak. Az első születésétől a Kollégiumból való kizárásáig, illetőleg Sárospatakról való távozásáig (1773 nov. 17-től 1796 július), a második korszak Sárospatak és Csurgó állomásokkal van határolva (1796 július-tói 1800 májusig), a harmadik ismét debreceni, Debrecenből indul körútra, látogatásokra (1800 májustól 1805 január 28-ig). Költői irányát megmagyarázza a debreceni iskola. Itt tanítója Kovács József volt, a rímkovács, a költői technika valódi virtuóza. Ennek a hatása mutatkozik még Arany költészetében is. Azonban Debrecenben nemcsak a magyar költészetet tanították, nagyon sokat foglalkoztak a kor iskoláinak megfelelően a latin költészettel is. Kovács maga az Aeneist szerepek szerint felosztotta tanítványai között, akik azt elszavalták. Az ellentét Csokonai és a Kollégium között igen hamar mutatkozik. 1791-ben már négynapi elzárásra ítélik, mivel tanítványaival együtt pipázott, fuvolázott, ^elmaradt az istentiszteletről és egyik tanárát, Szilágyit, megsértette, gúnyos megjegyzéseket tett rá, különösen házasságára. A költő elhagyja Debrecent, távozása előtt búcsúbeszédet mond tanítványainak. Erről a beszédről a tanári jegyzőkönyvben a következők olvashatók : ,,Ez a beszéd szokatlan, példátlan, az iskolai intézmények ellenére magyarul volt írva, felolvasva szokatlan helyről, szokatlan hangon, taglejtésekkel, melyek inkább illettek volna színészhez, mint búcsúzó tanulóhoz." Kizárták, de vigasztalhatta őt az, hogy már levelezett a kor vezérférfiával, Kazinczyval. Bicskén barátjánál, Kovács Sámuelnél tartózkodott, közben ellátogat Komáromba. Itt Bédi János csizmadia házában ismerkedett meg költőnk Vajda Julissal, aki akkor 21 éves volt. 1797 júliusban ismerkedett meg s a rákövetkező márciusban már végleg szakítanak. Annál fogékonyabb lehetett az ismeretség iránt, minthogy nemrég meghalt előbbi ideálja, akit Bozália néven énekelt meg. A szakítas egyébként azon fordult meg, hogy nem tudta megszerezni a tanári állást, amelynek megszerzését Lilla szülei sine qua non-nak tartották. Melankólia fogta el, az embereket kerülte és oda folyamodott, ahova mindig szoktunk folyamodni bajaink alkalmával : a természethez. Dorottya akkor keletkezett, mikor ebből a bajából már kigyógyult. Sárközy, somogyi alispánnak sok birtoka volt s Csokonai hol egyiken, hol másikon tartózkodott. Itt a víg társaság hatása alatt írta meg Dorottyáját, amely az akkori magyar társadalom életének, ízlésének igen hü tükre. Utolsó éveiben nagyon sok baja volt a nyomdásszal, a kiadóval. A Lilla-dalainak nyomdásza félrevezette, folyton halogatta a kiadást. Ugyanakkor költőnknek nagy tervei is voltak. El akart utazni egész Kievig, hogy tanulmányozza mindazokat a helyeket, amelyeket Árpád és a magyarok a honfoglalás előtt érintettek. A nagy költő halálos ágyán is tréfálkozott. Azt mondta az ágyánál álló Soltra Jánosnak : „Ajánljon be engem Szentgyörgyi doktornak, én majd beajánlom magát Jézus Krisztusnak."