Állami főreáliskola, Debrecen, 1935

8 De még többet vesztett benned szeretett és téged viszont szerető és tisztelő családod. Vigasztalni szeretném összetört szívű hitvesedet, bánatos jó gyermekeidet és szerető testvéreidet ; de tudom, hogy ez ebben a pillanatban nem lehetséges. Most csak arra kérem a sorsunkat bölcsen intéző Istent : adjon elegendő erőt a mérhetetlen fájdalmuk elviseléséhez és szent akaratában való keresztyéni megnyugváshoz. Te pedig Kedves Barátunk nyugodj békében „mély sírod éjjelén". Váljanak valóra álmaid itt hagyott családod tagjainak boldogulásáról, szeretett intézeted felvirágozásáról, a beteg magyar közélet meggyógyulásáról, amelyért oly sokat aggódtál és amelyért küzdöttél békében és háborúban... Az általad oly nagyon szeretett Kraszna vize mellől, a nagymajtényi mezők színes virágainak illatát hozó szellők súgják meg minél előbb honfibútól oly sokat fájt, most porladó szívednek : a magyar feltámadását ! Legyen számodra könnyű a sír göröngye, örök pihenésed csendes. Emlékedet szent kegyelettel őrizzük. Kedves Marci Barátunk, Isten veled!... Lovas Rezső. Változás a tankerület vezetésében. A debreceni tankerület vezetésében változás állott be. Ady Lajos főigazgató, aki 1919 óta állott élén a kerületnek, 1935 júliusban tanügyi főtanácsos lett és Budapestre távozott. Távozásakor levélben búcsúzott a tanári testülettől, mire a tanári testület meleghangú levélben mondott Isten Hozzádot a távozó főigazgatónak. Ady Lajos olyan időben állott a debreceni tankerület élére, amikor a világháború és a forradalom hullámai még nem csendesedtek, nem simultak el s a közrend és a béke megteremtésére szükséges intézkedések erős befolyást gyakoroltak az iskola munkájára is. S azt a több, mint másfélévtizedet, amelyet főigazgatói állásában eltöltött, olyan napok vezették be és uralták éveken át, amelyekben az anyagi gondokkal küzdő szülői társadalom a gyermekeknek a legszükségesebbeket is alig tudta megadni ; amikor az iskola-reformmal kapcsolatos gondolatok és rendeletek újabb és változatos kísérletek elé. állították a tanárságot épúgy, mint a tanuló ifjúságot : amikor az iskola is sok-sok gonddal küzdött ; de az ő éles meglátása, gyors határozása, célszerű és céltudatos intézkedése el tudta hárítani azokat az akadályokat, amelyek az iskola nevelés-oktatás terén tornyosulni látszottak. Tanársorbói került a díszes vezető-állásba, minden érintkezésében megnyilatkozott ennek emléke. Amint meglátta és örömmel elismerte a munka jóságát, nem kerülte el figyelmét az esetleg mutatkozó fogyatkozás, hiba sem. Ennek javítása, kiküszöbölése végett előbb tételesen intézkedett s csak azután „leletezett, hiányolt". De ebben is a jóakarat, az emberszeretet vezette. Erősebb eszközökhöz nem szeretett nyúlni, mert nem a rendeletek élettelen, rideg betűinek, hanem a bennük rejlő szellem megértésének embere volt. „Primus" volt azok között, kiknek soraiból a főigazgatói székbe emelkedett : a tisztelet, a szeretet nem a hivatali állásnak, hanem a személynek szólt. Helyszűke miatt búcsúszóval zárjuk sorainkat : Adjon a jó Isten neki erőt, egészséget új állomáshelyén, hogy még sokáig szolgálja a tanítás ügyét oly szeretettel, buzgósággal és érdemdúsán, mint tette eddig : tisztelőinek sora pedig gyűrűként övezze : „ad multos annos !"