Állami főreáliskola, Debrecen, 1935

6 sanzonokat, románcokat énekelgetett a tanítványainak. Pedig sokat tudott; rendkívül gazdag olvasottsága társalgás közben szokott kibontakozni ; alig volt téma, amelyhez hozzá ne tudott volna szólani. Eléggé szabad szellemű ember volt; úrnak érezte magát : csak addig engedelmeskedett, míg jónak látta és terhesnek nem tartotta. Szeretett mindenkinek ellentmondani, hogy furfangos szillogizmusával nagyot kanyarodva, megkerülje a kérdést. Hasonlított a görög szofistákhoz : azt is be tudta bizonyítani, amit maga sem hitt. Mind a hárman egyéniségek voltak, a szó igazi értelmében. A nyugalomba vonult kartársaktól a tanári testület fehér asztalnál is elbúcsúzott. A testület nevében Lovas Rezső köszöntötte őket. Majd az intézet igazgatója is, kit ugyancsak ekkor Papp Imre köszöntött a tanári kar nevében, meleg szavakkal fordult az eltávozott kartársakhoz és búcsút vett tőlük. Külön emlékezett meg Telkes Sándor ny. tanárról, aki már nyugalombavonulása után lett c. igazgató. Vele tanári pályafutása elején Beregszászon a lomha Vérke partján, a kéklő hegyek alján emelkedő szép kétemeletes palotában találkozott. Barátságuk ekkor kezdődött, a tekintélyes, érdemekben már akkor is gazdag, vezetésre elhivatott tanár magához ölelte és mint kezdő tanárt sokban segítette. Majd vezetője lett. Az elnyomó és üldöző cseh uralom lllavárra akarta hurcolni. Menekült. A nagy családos ember magára maradt, tűrt, szenvedett, nélkülözött, de nem csüggedt el. Életre hívta a beregszászi gimnáziumot Tarpán, majd Fehérgyarmaton. Ekkor vette ő is kezébe a vándorbotot ; megjelent Tarpán. 5 évig ette vele együtt a száműzetés kenyerét és átélte vele együtt tanári pályafutásának azt az időszakát, melyet Ady Lajos főigazgató tanári pályájuk hőskorának nevezett. Majd elváltak, Telkes Debrecenbe került. Ebben az intézetben kezdte pályafutását és itt végezte. Itt tette le kezéből a vándorbotot, itt öregbítette tekintélyét, itt vonult nyugalomba. Ez csendben, zajtalanul történt, de rövidesen feléje fordult a legfelsőbb helyek figyelme : igazgató lett. Halottunk. A debreceni állami „F. M." reáliskola tanártestületében az utolsó 10 hónap alatt bőséges aratása volt a halálnak. Még alig száradtak fel a könnyek, amelyek Pálffy József és Mészáros Sándor kartársaink sírgöröngyeire hullottak, máris fájdalmas szívvel állunk egy újabb sír szélén, amely befogadni készül iskolánk egyik kiváló tanárát: Dr. Mecseky Mártont. Megrendülve álljuk körül gyászos koporsódat Kedves Marci Barátunk, mert még csak kevés idővel ezelőtt sem gondolhattunk arra, hogy oly közel van hozzád a vég s hogy ilyen hamar itt hagysz bennünket: munkatársaidat szeretett iskoládat és meleg családi otthonodat. Erős lelked hősiesen küzdött a szervezetedet emésztő kórral. Amint egyéb eléd toluló akadályt, úgy ezt is legyőzni akartad ; nem árultad el, hogy szenvedsz. Magam is csak abból a két könnycseppből sejtettem, hogy félelmesen közeledhet feléd a „Nagy-Kaszás", amelyek utolsó beszélgetésünk alatt vigasztaló szavaimra csordultak ki bánatos szemeidből halovány arcodra. Korai és váratlan halálod a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából történt; ellene zúgolódnunk nem szabad ; örök bölcsességébe vetett hívő lélekkel meghajlunk megmásíthatatlan végzése előtt... De fáj a szívünk elvesztésed felett, mert nagyon szerettünk !...