Állami főreáliskola, Debrecen, 1934
29 3. „Liszt Ferenc" Zenekör. Vezető-tanár : Kollwentz Rezső. A szeptember 25-én tartott alakuló gyűlésen a tagok bizalma Hancz János VIII. o. tanulót ültette az elnöki székbe, míg titkárrá Glósz István VIII. o. t., pénztárossá Lerchner Jenő VIII. o. t., ellenőrré Bagdy László VI. o. t., szertárosokká pedig Péntek Aladár VI. o. t. és Asztalos Sándor V. o. t. választották meg. A karnagyi tisztséget az idén sem lehetett betölteni. A „Zenekör" működése a folyó iskolaévben is hármasirányú volt: fenntartotta a szimfonikus-, a fúvós-zenekart, és az ifjúsági énekkart. A kör szakosztályai közül a szimfonikus-zenekar alig jutott tovább a kísérletezésnél. Az élet nehézségei itt éreztették leginkább hatásukat. Képzett hegedűs alig akadt a tanulók között és így ez a zenekar nem is szerepelt nyilvánosan a közönség előtt. Annál tevékenyebb élet folyt a ,,i'úvósok"-nál és az „Énekes-rend" tagjai közt. Nem volt olyan ünnepe az iskolának, hol a „Zenekör" egyik-másik szakosztálya ne szerepelt volna ; szereplésük mindig színt, meleget, hangulatot vitt az ünnepbe, a közönség pedig zajos tetszésével nyilvánította háláját. Intézetünk fúvós-zenekara a folyó évben lépett fennállásának 10-ik esztendejébe. Ezen idő alatt a reáliskola specialitásává, reprezentáns tényezőjévé fejlődött. Életrekeltője dr. Zalai János igazgatónak a művészetek iránt mindenkor érzett rajongó szeretete volt, aki akaraterejével leküzdötte az összes nehézségeket, szívós kitartásával pedig a folyton romló gazdasági viszonyok dacára nemcsak megtartani, hanem a fokozatos fejlődés útjára ráterelni is tudta. Ma a fúvós-zenekar a reáliskola egyik nevezetessége és tízéves fennállása óta sok-sok tanuló hálával gondol rá, mert ennek köszönheti, hogy az életben elhelyezésre talált. De szeretettel gondol rá a közönség is, mely örömmel és élvezettel hallgatta játékukat benn, az iskola épületében, és künn, az utcán, amikor a ropogós indulók ütemére vonult ki ifjúságunk. A legnagyobb elismerés hangján kell szólni énekeseinkről. Az a lendület, amely az énekkar tavalyi munkásságát jellemezte, a folyó évben még fokozódott. Nem is egy énekkarunk működött, hanem egyszerre három: a vegyeskar, férfikar és gyermekkar. De az elismerés ezért talán nem is növendékeinket illeti, hanem a „Magyar-Kórus" és az „Énekszó" lelkes munkásait. Végre eljutottunk oda, liogy valóban a középiskola daloskarai számára készült müveket adhatunk ifjaink kezébe. Bárdos ,,Népdalkórusai"-n és „Hét jó nótáin" kívül bevonult iskolánk falai közé Kerényi, Ilalmos, sőt a nagyok legnagyobbika : Kodály is. Ifjaink pedig mohón habzsolták a mindig újabb és mindig szebb darabokat. Bárdos szerzeményeit a vegyeskar énekelte; Kerényit, Halmost részint a gyermek-, részint a férfikar. Kodály „Túrót eszik a cigány" c. darabja pedig nemcsak az előadó gyermekkar, hanem az egész iskola kedvelt darabja lett. Az iskola számos ünnepe közül e helyen csak a május hó 12-én megtartott „Anyák Napját" emeljük ki. Ezt a napot választottuk ki arra, hogy megtartsuk az „Éneklő Ifjúság" hangversenyét a sokat szenvedett, sokat áldozott anyák tiszteletére. Három iskola énekkarai állottak fel a dobogóra, hogy a lélek legszebb virágából: a dalból gazdagon kötött csokorral ünnepeljék és tiszteljék meg az anyákat. A műsor a következő volt :
