Állami főreáliskola, Debrecen, 1933

8 a nagytekintetű főigazgatósághoz, engedélyezzen neki szabadságot pere befejezéséig. A tank. kir. főigazgatóság október hó 13-án szabadságot adott neki, aki azután november 1 l-ig szabadságon is volt. Ignátz Ernő r. tanár 1934 február hó 1-ével háromhavi szabadságot kapott egészségének helyreállítása címén. 1934 május hó l-ig szabadságon volt, mely idő alatt teljesen magához jött és tovább végzi kötelességeit. Oláh Gábor szabadságra való vonulásával a IV. a) osztályban magyart dr. Kiss Miklós, a IV. b) oszt.-ban a magyart Mészáros Sándor, a VII. osztályban a magyart dr. Ternai Kálmán, a VII. osztályban a latint Kollwentz Rezső, a VIII. osztályban a latint Majoros Béla r. tanár vette át. Ignátz Ernő óráit pedig a következőképpen osztottuk fel : az I. oszt.-ban a földrajzot dr. Madai Pál, a természetrajzot Mészáros Sándor vette át. A II. a) és II. b) osztályokban a földrajzot Jóvér Antal, a természetrajzot a II. a) oszt.-ban Lovas Rezső, a II. b) oszt.-ban pedig Nádasdi József vette át. Dr. Ternai Kálmán május 14-től május hó 27-ig tanulmányi szabadságot kapott a tank. kir. főigazgatóságtól, hogy doktori vizsgálatra véglegesen elkészüljön. Május hó 26-án avatták a budapesti Pázmány PéterTudományegyetemen doktorrá, aki szigorlatát cum laude tette le. Mi is vele együtt örvendünk a magas kitüntetésnek ! 5. Nyugalomba helyezés. A nm. vallás-és közoktatásügyi minisztérium intézetünk egyik kiváló tanárát, Telkes Sándort, 1934 július 1-ével végleges nyugalomba helyezte. Telkes Sándor pályáját a debreceni áll. reáliskolánál kezdte és itt fejezte be. Közbe Beregszászon tanárkodott egészen az összeomlásig. Akkor a beregszászi állami gimnáziumot Tarpára, majd Fehérgyarmatra vitte, azonban Beregszászra már nem tudta visszavinni, a csehek erőszakoskodása miatt. Itt telepedett le véglegesen és itt piheni ki a küzdelmes, nehéz éveket. Kitűnő pedagógus, nagyon jó tanár volt. Kívánjuk neki, hogy még sok nyugodt esztendőt töltsön boldog megelégedésben. 6. A tanulók száma, előmenetele és egészségi állapota. Tanulóink száma az 1932—33. évhez képest megint visszaesést mutat. Az 1933—34. tanévben összesen 341 tanulót vettünk fel, a mult évi 388 tanulójával szemben, tehát éppen 47-tel kevesebbet, mint a mult esztendőben. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a tandíj igen nagy. 119-20 P-t kiszorítani igen nehéz, különösen a rossz tanulóknál. Láttam ezt a tandíjbefizetéseknél, amikor a szülő nem tudta a meghatározott időre a tandíjat befizetni. A 311 tanuló közül 6 magántanuló volt, kilépett 13, meghalt 1 s így elbíráltatott összesen 321 tanuló. A II., III. és IV. osztály párhuzamos volt. Eszerint 11 osztály állott fenn. Az alsó osztályok 226 tanulójával szemben 95 felsőbb osztályú tanuló volt, ami a rendes aránynak megfelel. Százalékban az alsó osztályokban volt 70-4%, a felsőbb osztályokban 29.6%. Túlnépes osztályunk nem volt. Az első osztályban volt 51 tanuló, azonban igen szépen haladtak fiaink és az eredmény is jó. Tanulmányi előmenetelt kielégítőnek minősítette a tanári kar. Túlterhelés a tankönyveknek rövidítésével egy kissé enyhült. De azért az V. osztály matematikájában még most is megvan a túlterhelés. A tanári kar, amennyire tőle telik, a túlterhelést tompítja. Év végén bizonyítványt kapott 321 tanuló, akik közül eredménnyel végzett 259 tanuló, ami 80%, megbukott 62 tanuló, vagyis 20%, az eredmény tehát elég jónak mondható. A tanulók erkölcsi magaviselete általában jó volt. Nincs okunk panaszkodni. Ügy az iskolában, mint az iskolán kívül, soha semmi panasz nem érkezett be az igazgatósághoz. Az egyes tanárok lakásukon is meg-