Állami főreáliskola, Debrecen, 1933

iá egyszerűbb mérésekről van szó. A VIII. oszt.-ban a dolognak már több akadálya van. Rövidebb a tanulmányi idő, tehát pl. állandók mérésére kevesebb időt lehet elszakítani. Csak valamennyire elfogadható eredmények eléréséhez is költségesebb műszerekre van szükség, amelyekből csak öt-nyolc darabnak beszerzése is a legtöbb iskola számára csaknem lehetetlen. Pedig a munkáltató tanítás az egész osztálynak egységes foglalkoztatását kívánja. Azokkal az olcsóbb hőmérőkkel, meg zsebbe való műszerekkel, amiket nagyobb anyagi eszközök híján mi is kénytelenek voltunk beszerezni, csak nagyobb gyakorlottságú ember tudhat megfelelő eredményeket elérni. Nagy nehézség az egyes gyakorlatokra fordítható idő rövidsége. Általában minden gyakorlatra legalább kétórai időre van szükség, bár még ez sem elegendő mindig teljesen. Ha az órarendet erre a célra eléggé rugalmasra lehetne összeállítani, kívánatos lenne, hogy három órát lehessen egy-egy mérésre fordítani. Ezt pedig nemcsak a szorosan vett fizikai oktatási cél érdekében mondom, hanem nevelési okok miatt is. Akkor u. i. volna idő arra, hogy az állandókat és törvényeket több és kellő körültekintéssel végzett mérésből állapíthassuk meg, mert most azzal, hogy igen sok esetben egy, de a legjobb esetben három mérésből kell a következtetéseket levonni, magunk szoktatjuk a fiúkat az elhamarkodott következtetésekre. Pedig ép ez az a hiba, ami ellen mindenfajtájú, de főkép a természettani oktatásban nem győzünk eleget harcolni. Még egy megjegyzést nem hallgathatok el. Annak ellenére, hogy a tanulók a méréseket maguk végezték és pedig szemmellátható érdeklődéssel, lefolyásáról két-három hónap múlva épügy nem tudtak helyesen beszámolni, mint ahogy ugyanez szokott a tanár által bemutatott kísérletek sorsa lenni. Pedig mindkét esetben csaknem kivétel nélkül a füzetjükbe le kellett a gyakorlat, ill. kísérlet sémáját rajzolniok. Ez magamnak is nemvárt meglepetés volt. Ezért tettem a mult évben a VII. o. évvégi összefoglalások gerincévé a munkáltató órákon végzett méréseket és ezért vettem fel belőlük igen sokat az érettségi kérdései közé is, hogy ezzel is szorítsam a tanulókat errevonatkozó emlékeik és tapasztalatik felelevenítésére. Mindenesetre meg kell azonban vallanom, hogy a mai viszonyok közt az egész fizikai oktatásnak tisztára a munkáltató oktatásra való felépítését sem elvi, sem gyakorlati szempontból sem megvalósíthatónak, sem célszerűnek nem tudom tartani. 15. Testnevelés. Nagy gondot fordítottunk a testnevelésre. Az volt a törekvésünk, hogy fiaink a testnevelést megszeressék és gyakorolják saját jól felfogott érdekükben. De más célja is van a testnevelésnek. Nevezetesen az, hogy ha majd egyszer szükség lesz az izmokra, akkor kiművelve készen álljanak. Ezért vezettük be a harmadik tornaórát, mely teljesen igazodott ehhez a célhoz. Tanulóink ezt az eredményes munkát május hó 26-án mutatták be az alábbi műsor szerint: 1. Felvonulás. Himnusz. Zenével kísérte az ifjúsági fúvószenekar. 2. I—VII. osztályú tanulók mozgásos és lendületes tornarendszerű zenés szabadgyakorlatai. 3. Magasugrás 1922—23-ban szüleiteknek. 4. Súlylökés 1920—21-ben szüleiteknek. 5. Lőgyakorlatok. 6. Korlátgyakorlatok. 7. III. a)—III. b) osztály „saroklabda" mérkőzése. 8. Rend- és fegyelmező gyakorlatok. Bemutatja a IV., V., VI. és VII. osztály. 9. Nyújtógyakorlatok. 10. IV—V. osztály „kosárlabda" mérkőzése.