Állami főreáliskola, Debrecen, 1931

8 nincs tisztában, vagyis a szöveg fordításához szükséges nyelvtani ismeretekkel s szókinccsel nem rendelkezik. Ebből pedig az következik, hogy már hosszú idő óta elhanyagolta a szótanulást s feledésbe ment nyelvtani ismereteinek felújítását. Az ilyen fiú nem fordít, hanem bemagolja az idegen szöveg magyar értelmét. Haszna ebből nincs ; nyelvet így nem tanul. Pedig fordít rá legalább annyi időt, mint helyes módszerrel dolgozó társa. Ugyancsak régi mulasztások miatt szenved, aki a beszédgyakorlatok előkészítésére több időt kénytelen fordítani 15—20%-nál. A társalgás kérdéseit és feleleteit értelmetlenül bemagolja, ahelyett, hogy saját szavaival mondaná el, amihez megint csak a szükséges szókincs s az elfejtett, vagy meg sem tanult nyelvtan hiányoznak nála. Hogy az ilyen munkamegosztás mennyire helytelen, a velejáró rossz iskolai eredmények bizonyítják legjobban. Azok a tanulók ugyanis, akik a rájuk vonatkozó adatok szerint 40—50%-át fordítják idejüknek a fordításra, vagy a társalgásra, majdnem mind elégtelenek az illető nyelvben. Mert az csak természetes, hogy egy tanuló, ha egy bizonyos idegen szöveg szavait előzőleg mind megtanulta s azokat a szabályokat átgondolta, amelyek szerint ennek a szövegnek a szavai ragokkal vannak ellátva s egymással összekapcsolva, hogy mondatokat képezzenek, akkor a fordítás már gyerekjáték s alig vesz iclőt igénybe. Ezek után érdemes lesz talán megállapítani, hogy a nyelvtanulásnak ez a leglényegesebb része, a szótanulás, mely a fiúk saját megfigyelése szerint a nyelvtanulásra fordított összes időnek 50%-át teszi, mennyi tényleges munkaidőt jelent számukra ? Ehhez tudnunk kell, hány új szót tanulnak meg átlag minden órára. A III. osztály kezdetétől a VIII. osztály végéig, hat iskolaév alatt, 840 francia óra van. Ha tehát minden órára csak egy új szót tanulnának, akkor az érettségi előtt 840 francia szót ismernének. De ennél többet tudnak. Nem merném azonban állítani, hogy ennek kétszeresénél sokkal többet. Ha tehát 1700 szót veszünk alapul, akkor 6 éven át egy órára átlag két új szó esik. Ez nem sok ugyebár ? S nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a nyelvek tanításában nincs túlterhelés. Ha ehhez a két új szóhoz hozzászámítunk 4- 5 olyan szót, amit már tanultak, de elfelejtettek, 6—7-re emelkedik az ismeretlen, de nem új szavak száma egy-egy órai leckében. I la tehát valaki arról panaszkodik, hogy 20—30, sőt több szót kell megtanulnia egy órára, annak oka kizárólag az, hogy otthon huzamosabb idő óta nem végzett rendszeres munkát. A tanulóknak a figyelmét állandóan fel kell hívni arra, hogy egy bizonyos szókincs megszerzésénél nem az új szavak megtanulása képezi az egyedüli nehézséget, hanem annak megakadályozása, hogy a már ismert szavak az emlékezetében újra elhomályosodjanak. Nemcsak megszerezni kell a tudást, hanem meg is kell tudni tartani. S az ismeretek megőrzése sokkal több gondot igényel, mint amennyit a fiúk erre fordítanak. Mindennap tapasztalom, hogy egy-egy új olvasmányban egy bizonyos számú új szóra ugyanannyi, sőt több olyan szó esik, amelyet már egyszer megtanultak s tudtak is egy évvel, fél évvel, sőt pár héttel azelőtt, de már elfelejtették. Ezt a körülményt figyelembe véve, kellőképpen értékelheti mimdenki azt az 1700 szóból álló szókincset, mellyel a VIII. osztály végén rendelkezik a tanuló. Ez semmiesetre sem lekicsinylendő eredmény, ha meggondoljuk, hogy egy középműveltségű francia vagy német is csak három- négyezer szóval beszél s hogy hétköznapi beszélgetésünkben aligha fordul elő 600— 700 különböző szó. Igaz, hogy a mi érettségire készülő fiatalságunk társalogni még azzal az