Állami főreáliskola, Debrecen, 1931

9 1700 .szóval sem képes, amit ismer ; de viszont az ember anyanyelvén sem alkalmazza beszédben mind azokat a szavakat, amiket tud. Vannak országok, ahol ennél nagyobb eredményeket érnek el a középiskolai nyelvoktatás terén. Svájcban, Franciaországban, Angliában a beszédkészség tekintetében, Németországban pedig minden vonatkozásban. Ennek a fölénynek azonban igen alapos, részben rajtunk kívül álló okai vannak. Svájcban, épp úgy, mint Franciaországban, a beszédkészség a nyelvoktatás egyedüli célja. Idegen irodalmat nem tanulnak. Ezenkívül a nyelvórákon a tanulók létszáma sokkal kisebb, mint nálunk. Svájcban, egyes iskoláknál, a nyelvi órára az osztályt két, sőt három csoportra osztják, a tanulók előrehaladottságának foka szerint. Angliában 15-en, 20-an vannak egy osztályban. I S végül nagy előnyt ad ezeknek a népeknek a magyarral szemben, hogy anyanyelvükhöz közelálló, sőt rokonnyelvet kell tanulniok, míg mi a magyarral teljesen ellentétes struktúrájú nyelvekkel foglalkozunk. A német diák, ha angolt tanul, csupa ismerős szavakra talál, mert az angol szókincs nagyobb fele germán eredetű. Az igeragozás, a szóképzés és a mondattan hasonlóságáról nem is szólva. Hasonló helyzetben van az angol diák, aki franciául tanul, vagy megfordítva. Itt is lépten-nyomon egy-egy közös szó, hasonló szóösszetétel és mondatszerkezet ígér neki könnyű sikert. S a magyar fiúk hátrányos helyzetükben mégis megállják helyüket. Nem szabad elhitetnünk magunkkal, hogy a magyar gyerekeknek nincsen nyelvérzékük. Külföldön, francia tannyelvű iskolákban volt alkalmam tanítani évekig franciára, németre és angolra a legkülönbözőbb nemzetiségű növendékeket s ott nyert tapasztalataim alapján ezt a felfogást nagy tévedésnek kell tartanom. A kiejtés biztos jele annak, hogy valakinek van-e tehetsége a nyelvekhez, vagy nincs. Sőt a helyes kiejtés már maga nyelvtehetség. Nos, hát éppen a kiejtés tekintetében van alkalmam napnap után konstatálni, főleg franciában, a mi tanulóink fölényét sok más nemzet fiaival szemben. Ismertem angolokat és spanyolokat, kik két-három évig voltak Franciaországban, de rosszabb volt a kiejtésük, mint a mi IV—V. osztályos reálistáinknak. A franciák és az olaszok is nehezebben tanulnak idegen nyelveket, mint a magyarok. Ami a szebb eredmények eléréséhez a mi tanulóifjúságunk nagyobb részéből hiányzik : az a szorgalom, a kitartás és a nem változó munkakedv. Amennyire egy ilyen előadás szűk keretei megengedik, talán sikerült néhány oly kérdésre, mely a tisztelt Szülőket nap-nap után foglalkoztatja, esetleg nyugtalanítja, tájékoztatást nyújtanom. Azt pedig, hogy középiskoláinkban lehet-e sikerrel nyelveket tanulni, a hallottak után most már bizonyára önmaguk is el tudják dönteni.