Állami főreáliskola, Debrecen, 1931

5 kezetekből önállóan készíti el a maga kis nyelvtanát, amit azután nem kell bemagolnia, mert mire összeállította, már tudja is. Az olvasókönyvi módszer tehát az egyes esetekből és mondatokból indul ki s ezeket összehasonlítva, elrendezve és osztályozva, vonja le belőlük az általános szabályokat s ezért induktív módszernek is nevezik. Már itt meg kell említenem, hogy az induktív eljárást nagy mértékben alkalmazzuk ma a modern nyelvek tanításánál is. De mivel ennek a módszernek a végső célja a latin auktorok helyes megértése, a tanulók főtevékenységét a szövegek tanulmányozása s az anyanyelvre való fordítása képezi, az idegen nyelvre való fordításnak, melyet a grammatikai módszer igen kultivált, semmi szerep sem jut. Pedig a pedagógus ezáltal lemond a nyelvtanításnak egyik legeredményesebb eszközéről, melynek ismét fontos szerep jut a mi középiskolai modern nyelvoktatásunkban. Az induktív módszer azonban nemcsak a tanuló öntevékenységének felhasználása és fejlesztése folytán jelent a deduktív módszerrel szemben nagy haladást, hanem azért is, mert a nyelvtanítást szemléltetőbbé is teszi. Mert a mondat, melyből a tanításnál kiindul, mint összefüggő egész, természetesen szemléltetőbb, mint az egyes szavak, amelyeket a grammatikai módszer kiragad az összefüggésből s megtanítja ragozni még mielőtt természetes kapcsolatban más szavakkal bemutatta volna a tanulóknak. A modern nyelvtanítási módszer még tovább kíván menni a szemléltetés terén s azáltal, hogy tanítás közben egyszerre több érzékszervre hat, gyorsabban és mélyebben bevési az emlékezetbe, amit tanít. Kísérletek alapján megállapították ugyanis azt, hogy a tanulók például egy idegen szót, hamarabb megjegyeznek és később felejtenek el, ha nem csupán a könyvükben nyomtatva látják, hanem azt a tanár szájából is hallják, maguk utána mondják, a táblára felírják, onnan irkájukba másolják s esetleg az új szóval együtt az általa megjelölt tárgyat is láthatják. — Az induktív módszer — mint láttuk — csak felolvastatta a mondatot s a táblára íratta. Még szemléltetőbbé teszünk azonban egy mondatot, ha annak tartalmát mindjárt az osztály előtt el is játszatjuk. A dolog igen egyszerű. Csupán olyan mondatokat kell választani, amelyeknek tartalma az osztályban könnyen végre is hajtható. Egy tanuló például ezeket a francia mondatokat mondja : „Pál feláll ; megy a fekete táblához ; fogja a krétát s rajzol egy embert. Először lerajzolja a fejét..." s így tovább. Míg a tanulók ezeket a mondatokat hallgatják, Pál nevű társuk tényleg feláll s elvégzi mindazt, amit franciául mondanak neki. Minthogy az idegen nyelvnek ilyen módszerrel történő tanulása, nagyon hasonlít ahhoz a módhoz, ahogy a kis gyermek saját anyanyelvét tanulja meg, a francia nyelvész Carré e módszert anyanyelvi módszernek nevezte el. De nevezik direkt módszernek is amiatt a nagy újítása miatt, mely az anyanyelvet az idegen nyelv tanításából, mint segédeszközt, kizárja. A direkt módszer szerint folyó tanórán a tanár a gyermekek anyanyelvén egyetlen szót sem szólhat. A francia kultuszkormány ezt annakidején rendelettel el is tiltotta a francia középiskolákban. A nyelvtanításnak szemléltetőbbé tétele céljából a német Hartmann vezette be a képeket. De ő már nem oly egyoldalú híve a direkt módszernek, mint Carré. Szerinte a beszédgyakorlatokat a [képek alapján csak akkor kell kezdeni, ha a gyermekek egy rendszeres gyakorló könyvből már előzőleg megtanultak, a nyelvtan elemeivel együtt, 400 szót. A képekkel kapcsolatos beszédgyakorlatokra vonatkozólag Hartmann a következő utasításokat adja. Először a képen levő tárgyak neveit tanulja