Állami főreáliskola, Debrecen, 1930

33 zsef VIII. o. t., őrsvezetők : Longailer Árpád, Kristóf János, Kiszely Sándor és Lókody Sándor VI. o. tanulók. — Egy őrs az I. oszt., egy a II. oszt. próbára készült, két őrsben 13 jelölt készült a felvételre. Ezek a fogadalmat március 14-én, az iskolai ünnepély végén tették le Török Tibor ker. ellenőrző kezébe, aki lendületes, szép beszédben figyelmeztette őket vállalt kötelességeik hűséges teljesítésére. A jelöltek kiképzését Levente István segédtiszt, volt növendékünk irányította és ellenőrizte. Az évvégi összefoglalások utánra néhány különpróba kivitele van tervbe véve. Az elmúlt nyáron két szép hetet töltöttünk táborban a csonka-beregmegyei Jánd község határában. A község csupa szegény kisgazdából áll, uradalmi pártfogónk nem volt. De a derék falusi lakosság szíve hamar megnyílt előttünk, a táborhelyünk is a bíró földjén volt. Gyönyörű szép tájék volt : a tábor magas parton, alattunk a Tisza, sok víziszárnyasával és mindig nagy örömmel fogadott tutajaival, szemben a túlsó parton hatalmas erdő, körülöttünk nagy gyümölcsös és erdő. A Tiszának kitűnő, homokos partján nagyszerű sütkérezés esett, míg lassú folyású vizébe az enyhe ereszkedésű mederben messzire bemehettek még az úszni nem tudók is. A homokos part kitűnő vízszűrő volt, a benne ásott kútból üde és kristálytiszta vizet kaptunk. Ez a kút büszkeségünk volt, mindenki megcsodálta, aki látta. Egy őrsi akadályversenyt és egy egynapos cserkészést is beiktattunk a programmba. A fiúk jó nagy utakat tettek meg gyalog és nem győztek eleget mesélni a látottakról. Áz utolsó vasárnapon a falu lakossága számára népünnepélyt tartottunk. A szomszédos Gergelyiben táborozó, debreceni református gimnáziumbeli „Erő" csapattal szívélyes cserkészérintkészeben voltunk, szíves meghívásuk folytán egy napot töltöttünk táborukban. Hála a jó Istennek, a tábort baj nélkül éltük végig, a fiúk viselkedésével a parancsnok teljesen meg volt elégedve. Az utolsó vasárnap volt a látogatási nap. Ekkor a szép számú látogatókon kívül megkeresett bennünket a szervezőtestület elnöke és egyik tagja, Zalai dr. igazgató és Jesch tanár úr is. Bizony fáj a szívünk, ha arra gondolunk, hogy az idén az anyagi eszközök hiánya miatt mind ebben a sok gyönyörűségben nem lesz részünk : nem tudunk táborba menni. A táborból hazajövet erősen szétszóródtak a fiúk ; így is sikerült azonban két kisebb kirándulást nyélbe ütnünk. Két szülői értekezletet tartott a parancsnok a cserkészek szüleivel. Dec. 7-én az Ifj. Vöröskereszttel együtt a szegény tanulók javára ünnepélyt rendeztünk, majd dec 20-án az ajándékokat osztottuk ki. Május 11-én pedig ugyancsak közösen „Anyák napját" rendeztünk. Résztvettünk a IX. ker. által a 10 éves évforduló alkalmából rendezett ünnepségeken és a nagyerdei kétnapos táborban, meg a harci játékon. A csapat szereplésével az arra illetékesek teljesen meg voltak elégedve. Megrendülve emlékezünk meg itt is mi is ezeknek a napoknak megrázó tragédiájáról : Debreceni Ferenc, ker. ü. v. elnök haláláról. Aki tavaly nyáron annyiszor felevezett hozzánk az „Erő" cserkészeivel, tele jókedvvel, erővel* akivel annyi sok kedves, meghitt órát töltöttünk ott el : ma már halott. Rettenetes dolog ezt elgondolni. Emlékét állandó szeretettel őrizzük mi is. Az elmúlt iskolai év végén a csapat anyagi fellendítése céljából kérő szóval fordultunk iskolánk közönségéhez, régebbi növendékeihez. A gyűjtés általában nem járt azzal az eredménnyel, amire szükségünk lett volna. Es azok a jómódú emberek nem hallották meg a kérőszavunkat, akiktől elsősorban remélhettünk támogatást. Annál nagyobb köszönettel gondolunk azokra, akik adományaikkal mult évi táborbaszállásunkat lehetővé tették. Az adományozók egy részéről a mult évi értesítőben emlékeztünk meg. Az azóta beérkezett adományok a következők : Reáliskolai értesítő. 3