Állami főreáliskola, Debrecen, 1930

20 3. 1919—1920-beliek magasugró-versenve. 4. Súlylökés. 5. III—IV. osztály saroklabda mérkőzése. 6. 1917—1918-beliek bakugró-versenye. 7. Rúdugrás. 8. Ha)—Ilb) osztály játékversenye (szökdelő sor). 9. Korlátgyakorlatok. 10. V—VI. osztály 3 udvaros kosárlabda mérkőzése. 11. Ia)—Ib) osztály labdagurító staféta mérkőzése. 12. Rend és fegyelmező gyakorlatok, bemutatja az I—II. és a VI— VII. oszlálv. 13. Talajtorna-gyakorlatok. 14. Nyujtógyakorlatok. 15. Kard- és tőrvívás. 16. Gúlák, bemutatja a VI. osztály. 17. IV—V—VI—VII. osztály gátstafétafutó-versenve. 18. Sorakozás. Jutalmak kiosztása. 19. Szózat. Elvonulás. Az ünnepélyen a zenét intézetünk fúvós zenekara szolgáltatta Kollwentz Rezső tanár vezetésével. Az idei ünnepélyünkön az elmúlt évinél nagyobb számú szülő s érdeklődő jelent meg, akik megelégedéssel szemlélték a sportünnepélynek különböző számait. A testnevelés céljának elérését nagyban elősegítette a harmadik testnevelés óra és a játékdélután. A harmadik testnevelési órát hétfőn a III—VIII. osztályban vitéz Tamássy Lajos, kedden az I—II. osztályban Szilágyi szakoktatók tartották meg lelkes odaadással és nagy szakértelemmel dr. Kiss Miklós és Hadházy Dezső tanárainkkal cgyetértőleg akik az ifjúság feletti felügyeletet gyakorolták. A harmadik testnevelési óra gyakorlati anyagában mutatott előhaladásukról különben a sportünnepélyünkön bizonyságot tettek tanulóink, amikor is oktatóik vezetése mellett sikeresen mutatták be képzettségüket. Tanulóinknak az egyes sportágakban mutatott előhaladásukról sportkörünk beszámolójában számolunk be. 16. Halottunk. A halál kérlelhetetlen angyala többször is ellátogatott a tanévfolyamán intézetünkbe. Áldozatot kért a szép reményekkel telt ifjú kortól s magával vitte az eredménydús munkára vissza tekintőiskolaorvost is. A felkelő nap aranysugarainak szétszóródását jóleső bizalommal szemléli a gondos gazda : az ifjúvá serdülő gyermekben, aki munkáját lelkiismeretes szorgalommal végzi s az élet kapuja előtt áll, minden reményét, támaszát látja az aggódó, a gondos szülő. Ennek a reménységnek a semmiségbe süllyedése s az így támadt fájdalom sújtotta Nagy László VII. o. végzett tanulónk szüleit, amikor 1930 augusztus havában egy szűkszavú sürgöny halálának hírét hozta. A nagy szünidőben is munkálkodni akart, testvéreinek is táplálója akart lenni, szüleinek vállairól az őrá vonatkozó gondot akarta levenni, amikor Szatmár megyébe ment, hogy magánoktatással töltve idejét, anyagi szükségleteinek egy hányadát megszerezze s iigybuzgófágában, előzékenységében nem volt elég körültekintő, gondos s egy vadászfegyver eltévedt golyójának áldozata lett. Tanulótársai a szeptemberben megnyílt tanév első tanítási óráján emlékeztek meg igaz meghatottsággal korán elköltözött társukról ! Nyugodjál csendesen, Nagy László, hűs sírod néma ölén !