Állami főreáliskola, Debrecen, 1928

15 ágyában csírázik. Nagy gondot fordít arra, hogy a szegénysorsú tanulók — a tandíjmentességen kívül — némi segítségben részesüljenek. Az ehhez és a felsoroltakhoz szükséges anyagiak előteremtése nem sorakozik a lehetetlenségek körébe. Az intézethez kötött, értékben devalválódott alapítványok életképessé, hasznossá tétele ügyében sikerrel folyik munkája. A szellemi munka sikeres és nívós végzését teljes bizalommal helyezi tanártestülete vállaira és nemcsak örömmel hallgat meg minden, a szőnyegre kerülő, célirányos gondolatot, hanem készséggel segíti azt tető alá, ha egyébként a távolabbi célt helyesen szolgálja. Az életben nem keresi a cicerói nyelvet, a szép beszédet, tettet kíván, azt vallja, hogy az akarat a legnagyobb nehézségeken is győzelmet arat. Ezt az embert ünnepli most, mint igazgatót, tanárságának 25 éves határkövénél az ifjúság, a tanártestület, barátainak, a szülőknek, a társadalomnak tábora. A megemlékezés ezen sorai záruljanak néhány szóval: Ad multos annos ! Majoros Béla. Dr. Varga Emil m. kir. egészségügyi tanáesos. Dr. Varga Emil, az intézet első nagynevű iskolaorvosának, dr. Budaházy-Bruckner Ernőnek méltó utódja. Tőrőlmetszett iskolaorvos, szélestudású egészségtantanár, kiváló orvospedagogus, kinek neve valósággal egybeforrott a debreceni állami főreáliskola egészségügyének történetével. Hivatalos teendőit az egészségügyi felügyelet szempontjából az első perctől, 1895 novemberétől kezdve a mai napig a legodaadóbb buzgalommal teljesítette, kivéve azt a négy háborús esztendőt, amikor a nagy elfoglaltsága megakadályozta őt iskolaorvosi teendőinek ellátásában. Érthető tehát, hogy az iskola tanári testülete nehéz szívvel vette tudomásul az iskolaorvosi állásáról való lemondását, mert a tanári szoba elvesztette benne kitűnő kartársát, az iskola poros levegőjének piros-pozsgás és sápadtarcú fürge lakói orvosukat és a VII. osztály mindenkori növendékei pedig szerető egészségtantanárukat. Dr. Varga Emil az évek hosszú sora alatt teljesen tanárrá asszimilálódott. A tanári testületnek kedvelt, szeretett, tisztelt és nagyrabecsült tagja volt. Ezt a szeretetet, tiszteletet és nagyrabecsülést ő érezte a legjobban, amidőn búcsúzó levelében azt írja : „Hosszú munkaidőm alatt változatlanul élveztem a mindenkori igazgatók és a tanári kar igaz szeretetét, becsülését és elismerését, melynek látható jelével is tüntettem ki. Ilyenek után érthető megválásom nehézsége és mindent e pár szóban fejezek ki : mindnyájuknak hálás köszönet érte." Amint az őszi szél az elszéledt nyüzsgő hangyabolyt az iskola falai közé terelte, dr. Varga Emil derült, vidám és mosolygós arca is feltűnt az iskola folyosóin. Azonnal az iskolai év elején megtartotta első orvosi szemléjét. Gyönyörködött az egészségtől duzzadó tanulóseregben és utasításokkal látta el a halványarcú és vérszegény fiúkat. Nem nagyképűsködött, rendelkezéseit röviden adta ki : rendes polgári étkezés mellett főképen sonkát, kolbászt, tojást, tejet, szalonnát és csokoládét ajánlott. Ennyi jó hallattára hogyne derült volna fel a sok apróság arca. Csak az a baj, hogy ezek a jók csak a módosabbaknak jutottak osztályrészül. Majd szemvizsgálatot tartott, a rövidlátókat szépen elültette, a gyengébb