Állami főreáliskola, Debrecen, 1927

8 gondolatot! Bizonyára volt Fazekas virágos kertjében valamelyes féltve őrzött, gondosan ápolt, virág, mint megvan költeményeinek csillagkoszorújában a tündöklő hold : Ludas Matyi ! Tanulatlan gyermek és iskolázatlan lélek egyaránt mulat a kedélyes mesén, mely a döbrögi iöldesúr tragikomikus történetéből fakad : megértő ésszel olvassa az iskola padjaiban görnyedő ifjú és eszméket lát benne az éretteszű férfi. „Háromszor veri ezt vissza Ludas Matyi" — hangzik a bosszúállás fenyegető szava széles e hazában : van-e hát valaki, aki Ludas Matyit ne ismerné, ha írója ismeretlen is előtte '? — Fazekas Mihály ugyanis politikai eszméket is elrejtegetett költeményeibe. Forró barátja volt a németnek és liberalizmusa nem rajongott a francia kényúrért, Napoleonért ; lelke undorodik a „nemzetek vérében úszkáló világzsivány"-tól s örömest van azok pártján, kik a „vérszopót" egyesült erővel meg akarták fékezni. Napoleontól, az embertől undorodott, de az 1780—90-es évek demokrata eszméi, amelyek 1794-ben Martinovicsékkal elvérzettek, a Ludas Matyi hatása alatt támadtak fel újra. Ludas Matyi iránymü lett a körülmények alakulása folytán, mert Fazekas célzata nem volt annyira demokratikus, mint inkább philanthropikus. A nép javára nem jogokat sürget, hanem emberies bánásmódot kíván. Maga írja az olvasóhoz : „Hajdan ütlekkel magyarázták a mi atyáink Hogy mi az alsó rend törvénye ? Kinél az igazság ? Elmúlt a vak idő : szent a törvény s az igazság fényen hordja fejét." A négy levonásra osztott elbeszélés különben jóízűen, bár hellyel-közzel dúrván meséli el, hogy Matyi, a falusi suhanc ludakat hajt a vásárra : Döbrögi, a földesúr, rossz szemmel nézi Matyi hetyke viselkedését, lúdjait elvéteti, őt magát pedig megvereti. A suhanc erre megfogadja, hogy háromszor veri vissza ! Fogadásának eleget is tesz. Először, mint ács, kicsalja Döbrögit az erdőbe s ott jól helybenhagyja ; másodszor orvosi kezelésben részesíti a beteg földesurat; harmadszor azzal a fúrfanggal él, hogy Döbrögi hajdúit egy ál-Ludas Matyi után szalasztja s a visszafizetés után magyaros becsületességgel mondja : ,,ne féljen az úr, már többet nem verem én meg", de ezután Döbrögi „törvénytelenül nem bánt, hanem úgy ahogy illik, Embertársaival : jól is végezte világát". — Mint látjuk, Matyi megszemélyesítője a jobbágyság bosszúérzetének a földesúri zsarnoksággal szemben. A nép éppen ezért nagy gyönyörűséggel és elégtétellel olvasta Döbrögi csúfos lakolását. Gyulai P. szerint, hogy „a munka korában oly nagy hatást tett, annak oka költői értékén kívül irányzatosságában is rejlik : első hang volt ez költészetünkben, bár tréfás alakban, a földesúri zsarnokság ellen". Az elbeszélés tárgya, Beöthy adatai szerint, nemzetközi : az európai mesekincsnek közös motívuma. Azonban Fazekas kiváló érdeme, hogy az anyagot egységes cselekvénnyé tudta alkotni és hősét eleven alakká, egy eszme tipikus képviselőjévé tudta tenni. Ludas Matyit ma is élvezettel olvassa a szép iránt fogékony közönség. Ez a sokoldalú költő, tudós, aki még nyelvészettel, a nyelv igényelt újításával is foglalkozott, saját korára még sem volt hatással. Költeményeinek javarésze kéziratban, szűk körben terjedt; Ludas Matyija is csak 1815-ben látott szerzője tudtával és beleegyezésével napvilágot, költői érdemeit pedig az irodalmunk egén egymásután feltűnő egykorú üstökcsök fényükkel amúgy is túlszárnyalták. Értéke tehát olyan volt, mint a szobavirágé, amely élvezi a maga pompáját, de csak kevesek kedve tellik benne. Magába szívja az éltető napsugarat, érzi annak növelő, erősítő hatását, hajlik utána, de illatával nem tudja betölteni a körülötte elterjedő űrt. Fazekas lírai alkotásai a maguk korában nem voltak ismeretesek, de ha közkézen forogtak volna, akkor sem lettek volna irányt jelző határkövek, mert az újdonságok után kapkodó, vágyódó, kapzsi közönség