Állami főreáliskola, Debrecen, 1927
6 • De Fazekas nem volt kitartó a szerelemben. Ma Russzanda, holnap Ámeli: s Mantzihoz is úgy köszönt: ,,A hatalmas szerelemnek királynéja ihol jő" s elbájolja az a sok szépség, amely mind magából tölt ki; az ész, vitézség, istenek segítségét kéri, mert elhagyták tehetségi s a nagy csatán szíve csupán hódolni tanul. De szerelme tiszta, üde, mint a frissen esett hó, mint Tzirtza, Kloe, Zeli énekli A szerelem c. versében : „Egy pár érző szív boldogságát A legtisztább hűség tészi. Melly ellen minden pajkosságát Ámor hiába intézi." — Bizonyos fokú érzelgősség árad szét ezenfajta költeményein, idegen, divatos, német hatás : mert a magyar szív hívén, becsületesen szeret, de nem ömleng. Fazekas Mihály életének egész korszakát töltötte a katonaságnál. 14 év nyugtalansággal kevert, sok változatosságban átélt ideje nem múlhatott el anélkül, hogy költészetében nyomot ne hagyott volna. Rajta vitéz ! a lelkesültség érzelmével sem lelkesít, mert erre hosszú — hexameter — sorai nem alkalmasak. Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok a hősi halál nagyszerűségével, halhatatlanságával szemben az emberszeretettől lángol; hiszen nem volna rá szükség, ,,...ha hogy Az ember e jó kis világot S benne magát okosan szeretné ?" Egy anya a táborba induló íiját nem a Grachusok anyjának büszkeségével bátorítja, bár kívánja, hogy a dicsőség és szeretet vezérelje lépését, célja a vitézség legyen, de vigyázzon éltére. A fija halálán kesergő anya, Egy férje elestén kesergő özvegy — fordítás franciából — a halál, az elmúlás gondolatát szolgálja a magyar természettel nem egyező érzelgős, szentimentális hangon. Katonai bútsúénekében pedig szinte gúnyosan hangoztatja : ,,A sanyarún Nyert koszorún, Tsak kapkodjatok ám magatok : Józan eszem Már sohasem Gyötrik bajnoki gondolatok." — Mintha csak a mai korban élő és világbékét sóvárgó és hirdető utópiás betegek síró szava és nem a hős magyar dacos keménysége harsogna fülünkbe I 1 S hogy az ódában található fenséges emelkedettség általában hiányzik Fazekas Mihály lírai alkotásaiból, könnyen magyarázható ama jelen-, ségből, hogy zárkózottsága a, természet szemléletéhez vonzotta, ahol soksok tarkaságot, egyszerű és mégis tökéletes szépséget látott s mindez Fazekas békés lelkét kielégítette, bölcselkedésre hajló eszejárását nemcsak elbűvölte, kielégítette, de kedélyességre hangolta. Fazekas azonban csak megzavarta a bölcs természet azon néma csendjét, amelyből Tompa az életet leste el és festette meg. Főleg Rousseau és Kleist hatása látszik enemű költeményein, amelyekben fellengően festi a szabad természetet, annak romboló erejét, a vihart, a felhőszakadást, sőt a világomlást. Szívesebben rajzolja azonban csendes, kertészkedő életét, mert debreceni élete idején ebben volt legfőbb öröme. De nem feledkezik meg arról sem, hogy a növények néma életét hangossá tegye a madár-élet, a fürj, a pacsirta, a fülemile énekével, a mocsarak tompa zaját a békák, a kacsák lármás kiabálásával. Az én kis kertemben c. költeménye eleven és szemléletes. A hosszú télhez, A korán jött esőhöz, Az első olvasztó szellőhöz, A tavaszhoz címűek a legélvezetesebbek. Nyári esti dala kedvességével lopódzik az emberi szívbe., „Halkkal ingó lanyha pára! Szálldogáló harmatok ! Kis furulyám lágy szavára, Tiszta hangot adjatok !... Jó napun1 A magyar ember mindig becsülte a harci pályát, büszke volt, ha a katonaruhát magára ölthette, lelkesedett és lelkesített, ha a háború harsonája megszólalt s maga Fazekas is bátran viselkedett a harcmezőn. Az idézett ironikus lemondást, lekicsinylést tehát — úgy hiszem, jó utakon járok — csak azzal magyarázhatjuk, hogy elmélkedésre hajló lelke, a természet nyugalmát szemlélő, abban elmélyedő, bölcselkedő természete életkorának előhaladásával mindinkább vágyott a békés élet után. S az otthontól távollét nyugtalan napjaiban és körülményei között nem tudott oly alaposan foglalkozni egyéniségét alkotó gondolataival, mint kívánta.
