Állami főreáliskola, Debrecen, 1926

4 a természetérzés, a mulandóság és a szerelem érzése, a középkorban is megvolt és megvan ma is, de ma már mind a háromnak annyi az árnyalata, hogy ma közülök egy hatalmasabb és gazdagabb, mint azelőtt a három. — Újabban, úgy tetszik, a társadalmi és az eszthetikai érzések indultak erős fejlődésnek ; a művészetek közül különösen az irodalmat termékenyítették meg. Az uralkodó érzelmek a művészek lelkében a gyújtópontok és a gyűjtőpontok. Az uralkodó érzelmek hatása alatt csoportosulnak a képzetek is ; a válogatást, a kiküszöbölést ezek a nagy ellenőrzők végezik a szellemi munkásságban. Ha egy művésznek ismerjük az uralkodó érzését vagy érzéseit, kulcsot kaptunk alkotásainak a jelleméhez. Platón mondja : ha a vágyódás belenéz a szépség tükrébe, művészetté válik. A vágyódás, vagyis az érzelem azonban csak a képzelet tükörében válik művészetté. Tehát a fantázia : a művészet tüköré, a szépség alakot adója. A képzelet : a lélek vetítő készüléke, amely a vetítő lencséjének mezejébe jutó természeti vagy kombinált képeket rendesen nagyítva és megszínezve szokta kivetíteni a stílus formáiba. Ez a vetítőkészülék azonban egyúttal nagy kombináló, csoportosító gépezet is, amely részint ismert, részint ismeretlen törvények szerint kapcsolja, társítja vagy választja szét a felözönlő képzeteket. Az ismert törvények, mint az associatio, dissociatio, analógia, az uralkodó érzelem rendező hatalmát mutatják. Petőfi képalkotó művészetéből látjuk, hogy ugyanannak a jelenségnek a változó érzelmek hatása alatt mindig más és más képe lesz, ugyanazon fantázia kivetítésében is. Érzelmeinknek vagy törekvéseinknek szemléletes képét tehát a képzelet adja. A teremtő fantáziának az a célja, hogy az eszményt megvalósítsa. A fantázia képeiben jelennek meg művészi álmaink. A képzelet munkája olyan játék, amely eszményített, vagyis bizonyos tekintetben kiemelt képét adja a lélek mozgalmainak. A fantázia képelemei a szemlélet anyagából rakódnak össze ; tehát a képzelet alkotta képek részleteikben a valóság, a természet képei. Miért mégsem azok ? Azért, mert át vannak formálva az uralkodó érzelmek célja, vagy inkább kívánsága szerint. A képzeletben élhetnek olyan lények, amilyenek a valóságban nem. Az érzelmektől meghatározott művészi egyéniség a képzelet tartalmában is megjelenik. Gazdag érzelmi életnek rendesen gazdag képzelet felel meg. Pesszimista költőnek egészen más képzetei vannak, mint az optimistának. Bizonyos képzetek uralomrajutása teheti a fantáziát festőivé vagy zeneivé, plasztikussá vagy szétfolyóvá, állóvá vagy drámaivá. Vörösmarty nagyon érzékeny a hallási képzetek iránt, ezért fantáziájának zenei jelleme a nyelvére, a költői stílusára is kivetődik. Wilde Oszkárt a látási, különösen a színképzetek izgatják, ezért a képzelete erősen festői; nyelve is olyan, mintha színes drágakövek csillognának benne. Petőfi mozgásban, mozgalomban látja a jelenségeket; nála a mozgási képzetek az uralkodók, fantáziája ezért drámai s a stílusa is ezért eleven, lüktető. Ezek a példák világosan mutatják, hogyan kapcsolódik össze a művészi lélek munkájában, a művészi alkotásban : érzelem, képzelet és kifejezés. A művészi alkotás megindítója valamilyen uralkodó érzelem vagy hangulat. Ez a formábaömlés keresésének az állapota. A nyilatkozni vágyó lélek megfelelő, azaz művészi formát a képzelet ihletett állapotában talál. Mi a képzelet ihletettsége ? A belső sugallásnak az a pillanata, mikor a homályos, a tudattalan : világossá, tudatossá lesz. Mikor az eszme formába objektiválódik. Az érzelem tehát csak megindító ; a fantázia az alkotó, a teremtő, a létrehozó. A képzelet találja meg a legcsodálatosabb kapcsolatokat képzetek és képzetek között; a képzelet bocsátja le az