Állami főreáliskola, Debrecen, 1926

18 sikeréért aggódókban, tovább sürög-forog a tanári kar az ifjúsággal együtt a várva-várt nagy nap előkészítésében. A majális előestéjén szorongó szívvel térünk nyugovóra, de az igazgató bizakodása a legkellemesebb valósággá válik, mert szebb időt megrendelésre sem kaphatnánk, mint amilyenben másnap ragyogó arccal, gyermekes, igaz örömmel lépked az ifjúság a Hatvan- és Péterfia-utcákon át ki a Nagyerdőre. Már a kivonulás is — a város közönségének ítélete ez — pompás, lélekemelő látvány. A menet élén büszkeségtől dagadó kebellel lépked és szebbnélszebb menetelő nótákat fúj a reáliskolának Kollwentz Rezső karmesteri virtuozitása által szinte egyedülálló hozzáértéssel betanított, fehér egyenruhás fúvós-zenekara. Az ifjúság lelkes barátai és a szülők közül többen könnyező örömmel gyönyörködtek „a legkisebb katonabandában" s az utánuk keményen lépkedő cserkészek és a többi diákok fegyelmezett soraiban. Valóságos eseménye volt ez a kora délelőtti óráknak. Megérkezvén a majálisnak a Nagyerdőn erre a célra nagyszerűen kiválasztott helyére, a tanári kar és a tanulóifjúság osztályonkint elhelyezkedik a hűs árnyat adó hatalmasabb fák alatt s azután elkezdődik a kipakolás, rendezkedés. A gondos, a majális sikerét szívükön hordó háziasszonyok — élükön Bornyi Gyuláné úrnő — csakugyan forró lelkesedéssel fáradoznak a nagy kondérok mellett, hogy a jó magyarosan készült gulyással úgy a gyermekek, mint a felnőtt közönség megelégedését kivívják. A gulyással telt kondérok közt ott szerénykedik egy virsliskondér is, amely azonban — mihelyt az éhes gyereksereg s a sörre és egyéb hűsítő italokra szomjas nagyközönség előtt lassanként mégis feltűnik — rögtön az érdeklődés középpontjába kerül. A sok éhes és szomjas száj egy-kettőre tökéletes tatárjárást indít a jó tormásvirsli ellen s az utána beállt hangulaton meg is látszik, hogy a virsli-tízórai kiváló ötlete volt a rendezőségnek. De nem kevésbbé figyelemreméltó ám a fonatoskészítő háziasszonyok serénykedése sem s a jó szülők áldozatkészségéből felállított s feltűnően olcsó tortákat, süteményeket, cukorkát s más apróságokat áruló asztalok is valóságos ostromnak állandó szinterei. A különféle játékokban, szórakozásokban, szaladgálásban kifáradt sok apró gyerek pár percnyi megállása alatt nagy igyekezettel kotorássza elő elképzelhetetlenül különféle holmikkal tele zsebéből a tíz filléreket a süteményes-, cukros-asztalkák előtt; megesik néha, hogy a féltveőrzött tíz fillérből pár fillér a játék hevében kiesik a zsebből s pityergésre görbülő szájjal lesi a károsult kis emberke a tíz filléres süteményeket, tortákat. Ámde a kiszolgáló háziasszonyok nemcsak kereskedők, de jószívű anyák is s így gyakran a számbelileg megfogyatkozott tíz fillérekért is adnak elegendő majszolnivalót az elszontyolodott kis reálistának. — Eközben a cserkészcsapat kötelességtudó — s melyik nem az ? — tagjai egyre serénykednek a különféle feladatok teljesítésében : a reálista mamáknak odaadóan segédkeznek, asztalokat rendeznek, vendégeket fogadnak s minden munkából derekasan kiveszik részüket úgy, hogy mire az ebéd ideje eljő s a gulyás is elkészül, gyermeksereg, közönség, tanári kar mindent készen talál a nem hosszú, de jó, ízes, magyaros ételekből álló ebéd elfogyasztásához. Áz ebéd nagyszerű, a háziasszonyokat a kondérok tartalmának alapos megfogyatkozása dicséri. A mamák háziasszonyi sikereikkel meglehetnek elégedve, hiszen alig győzik hallgatni a sok dicséretet, mellyel a közönség — kiürített tányérok előtt ülve — a hölgybizottságot elhalmozza. Itt említjük meg, hogy a hölgybizottság élén — mint a háziasszonyok elnöke — dr. Zalai Jánosné úrnő, az igazgató felesége állt s ügyes, gyakorlott irányításával elsőrangú szerepe volt a majális sikerének kivívásában.