Állami főreáliskola, Debrecen, 1926

13 volt mindig kellő sikere, az lehet igaz. De amit mi sokszor csalhatatlannak hitt, szeretetlen földi megítélésünk szerint sikernek látunk és magasztalunk, nem mindig siker az örök bíró előtt is. Ott csak a becsületes törekvés és az önzetlenül végzett munka számít. Ebben pedig Kovaliczky Antalt az örök bíró is hűnek fogja találni. Kartársainak önzetlen, őszinte barátja volt s a közös munkából sohasem vonta ki magát. Példás boldog házas életét a Gondviselés nem áldotta meg gyermekkel, azért a barátság szelíd örömeit a boldogabb békeévekben szűkebb ismerős körben szívesen élvezte. Mióta városunkban megalakult az önálló görög katholikus egyház, annak életében tevékeny részt vett s híven látogatta templomát. Kovaliczky Antal sárosmegyei szülőfalujából, ahol gyermekkorában alig hallott magyar szót, tanulmányai befejeztével a székely földre került s végül az Alföldön telepedett le, hogy itt találjon végleges nyugalmat is. Hogy szülőföldjét és kezdő tanári működésének színhelyét elvesztettük, annak tudata állandó borút vont lelkére. Megcsonkult hazánk szűk földjében, távol Rákóczi hársaitól és távol a Hargitta zengő fenyveseitől legyen síri álma csendes s azt óhajtjuk elköltözött kartársunknak, hogy szelleme a túlvilágon minél előbb örvendező tanúja lehessen annak, hogy mi élők, megint a magunkénak mondhatjuk a régi határszélen fekvő sárosi szülőfaluját és az erdélyi havasokat. Emlékét kegyelettel őrizzük. H. R. 3. Harsányi József III. b) o. t. A Mindenható kifürkészhetetlen akarata, amely éveken át megkímélte intézetünket attól, hogy gyászkeretbe foglalt eseményről kelljen számot adni, immár két esztendőben egymás után szólított magához fiatal, nagy reményekre jogosító életet, 1926 október 5-én Harsányi József, III. b) oszt. tanulót. Most is előttünk van ábrándosan kék szeme s mosolygó arca, amint komolyan felfigyel a tanár előadására, mintha most is hallanók, amint a kötelességeit hanyagul teljesítő vagy kissé rakoncátlan osztálytársait, a nagy fiút megillető tekintéllyel feddi, korholja. Az engedelmességben például szolgált és szolgálatkészsége s talán még nagyobb szerénysége egyformán kedveltté tették őt tanárai szemében és osztálytársai előtt. A gyilkos gyermekkór, a vörheny, orozva támadta meg s a diphteria által legyengült szervezete ezzel már nem bírt megküzdeni ; letorpant s a szülői ház szeretett gyermekét, az iskola kedves növendékét veszítette el benne. Október 6-án helyeztük örök nyugalomra. Temetésén az intézet igazgatóján s néhány tanáron kívül csak kevesen vehettek részt, minthogy e napot növendékeink kiránduláson töltötték, távol a várostól. Réke lengjen porai felett. K. R.