Állami főreáliskola, Debrecen, 1914
5 ennek többrendbeli kellemetlenségét; küszködtünk télen a sötétséggel, az utolsó hetekben a nagy meleggel. A külső akadályoknál is zavaróbban hatottak a belső nyugtalanságok. Tanárok és tanúlók hányszor voltunk csak fél lélekkel az iskolában, mikor nagy győzelmek és véres vereségek izgató hírei száguldtak, mikor fiunk, testvérünk, apánk vonult a harctérre, mikor mi magunk, tanárok és tanúlók állottunk népfelkelő szemlére, mikor mi magunk, tanárok és tanúlók lettünk katonákká és kezdtünk fegyveres szolgálatot. A tanári karból és a tanúló ifjúságból azok, akiket kötelességük hívott, siettek a haza védelmére. Hogy kik és mint teljesítették kötelességüket, hogy hol és mennyit szenvedtek, arról másutt számolok be. Könnyű elszámlálnunk azokat, akik az iskola idei létszámából, a jelenlegi tanárok és tanulók közül védelmére keltek a honnak, de ki tudná elősorolni volt tanítványainkat, akik itthon és a külömböző harctereken, bel- és külterületen teljesítik a katonai szolgálat kötelességét. Egy zászlóaljat bízvást össze lehetne állítani végzett növendékeinkből s ez a zászlóalj képzettségben, vitézségben, hazafias lelkesedésben bizonyára az elsők közzé tartoznék. E régebbi tanítványaink legnagyobb része tiszti minőségben vonúlt be; sokan szereztek kitüntetést, még többen sebesültek meg, számosan sínylődnek fogságban és nem kevesen — mély fájdalommal, de a dicsőség érzetével említem —- haltak hősi halált. Intézetünk bizonyára meg fogja találni a méltó módot, hogy megörökítse a harc mezején, a szent ügy szolgálatában elesettek dicső nevét. Mi most mondjunk áldást emlékükre; egyszersmind szívünk bensejéből kérjük az isten megtartó kegyelmét azon sok száz kedves volt tanítványunk részére, akik még ott küzdenek az arcvonalon, vagy ott szenvednek a kórházakban és fogolytáborokban. * * Háború idején az itthonmaradtakra is nagy és nemes feladat vár; a hadsegítés, a hadi jótékonyság oly sokféle munkáját végezni, minden formában és minden alkalommal anyagi áldozatot hozni közvetlenül a harcoló katonák javára, közvetve a hadviselő állam segítségére. Ezt a feladatot talán