Állami főreáliskola, Debrecen, 1914

11 korlátok közé vonult vissza, hogy helyet adjon a hadi jótékonyságnak és a háborúval kapcsolatos más tevékenységnek. Az iskola a háború idején talán még hívebben ápolta a jó viszonyt a testvérintézetekkel, a városi és iskolai hatóságokkal. Résztvett a ref. tanítóképző, a ref. gimnázium, a r. k. gimnázium és a siketnéma iskola gyászában, midőn ezek az intézetek egy-egy tanárukat veszítették el. Küldöttséggel képviseltette magát az állami egyetemnek első évmegnyitó ünnepén, ugyancsak küldöttségileg tisztelgett a város újonnan választott vezetőinél, Márk Endre polgármesternél és dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsosnál; benső örömmel üdvözölte Géiesi Kálmán főigazgatót előléptetése alkalmából. 11. Testi nevelés, a) Rendszeres testi nevelésről az idén nincs mit szólanunk. A háború elvitte az iskola tornatanítóját, elvette tornatermét és gyakorló terét, az udvart, de egyszersmind megfosztotta a tanulókat a játékórára való időtől, a délutántól. A tornatanítással eggyütt a testgyakorló kör működése is szünetelt, éppen oly kevéssé gondoskodhattunk az előző évben oly nagy kedvvel gyakorolt korcsolyázásról és vívásról. b) Nagyobb tanulmányi kirándulásról eleve lemondottunk. — Nemcsak azért, mert a hadiáliapotban minden felesleges költségtől kímélni akartuk a szülőket, hanem mert a bizonytalan közlekedés miatt lehetetlennek látszott még kisebb útitervnek a kivitele is. A tanuló ifjúság mégis tett egy helyi kirándulást; május 1-én az I—III. oszály a Nagyerdőn, a felsőbb osztályok pedig a paci erdőben töltöttek egy fél, illetőleg egy egész napot. 12. Az egészségi állapot tanárok és tanulók körében egyaránt kielégítő volt. Ezt annál nagyobb szerencsének kell tartanunk, mert a testi nevelés nem állott az egészségügy szolgálatában és mert Debreczen, mint a kormány által kijelölt egyik legfőbb megfigyelő állomás, a folyton ideszállított sebesült és beteg katonák miatt ugyancsak ki volt téve a járványos betegségeknek. A szeptemberben mutatkozó veszedelem miatt be is kellett zárni az iskolát, de maguk közül a tanulók közül sem kolerába, sem kiütéses tífuszba nem esett senki. Egy növendékünk, Kún Elemér VII. o. tanuló — sajnos — meghalt, 1914 október 21-én, de az ő élete fáját már rég sorvasztotta egy gyógyíthatatlan betegség: a szervi szívbaj. Az egészségügynek mindenesetre javára vált, hogy az iskolai orvos minden tanárt és tanulót s a szolgákat is beoltotta himlő ellen. A febr. 16—19. napján végzett himlő-oltásért e helyütt is köszönetet nyilvánítunk dr. Varga Emil isk. orvosnak, aki egyébként minden elfoglaltsága mellett is készséggel teljesítette az iskolában szükséges orvosi vizsgálatot. 2