Állami főreáliskola, Debrecen, 1914
9 hasznos munkát kell folytatni, kötelességet kell teljesíteni. De vannak köztetek néhányan, akikre nem a békés munka, hanem a fegyveres szolgálat kötelessége vár. A világ minden tájékáról ránk zúduló ellenségek rettenetes tömege arra indította a törvényhozást, hogy már a 18 éves ifjútól is megkövetelje a honvédelmet. Tudom, hogy azok közzűl, akik most betöltötték vagy a szünetben betöltik a 18 évet, nincs senki, aki a haza fegyveres szolgálatától húzódoznék. Kivánom, hogy akik katonákká lesztek, töltsétek a katonai kiképzés napjait friss erővel, vidám kedvvel. S ha a harcból még nektek is jut rész, szerezzetek ott a csatatéren dicsőséget, váljatok városunknak és iskolánknak becsületére, mint ahogy dicsekedve emlegetjük az intézetnek harcoló tanárait és katonáskodó tanítványait. A jó szerencse úgy hozta magával, az isteni gondviselés azt akarta, hogy iskolánknak hadbavonúlt tanárai s idei növendékei közzűl senki se veszítse életét. Végtelen hálával vagyunk ezért eltelve a jóságos isten iránt, de egyszersmind buzgón fohászkodnunk kell hozzá, hogy ótalmazó paizsával tartsa távol továbbra is a veszedelmeket, a fenyegető halált tanártól, tanítványtól egyaránt, azoktól, akik már rég küzdenek és azoktól is, akik most fognak a haza védelmére állani. — Hadd jöjjenek ők haza mindnyájan épen s egészségben, a tanárok iskolai hivatásukat teljesíteni, a tanúlók tanúlmányaikat folytatni. De szűkkeblűség volna csupán a hozzánk tartozók mielőbb szabadulását kívánni. Nekünk azt kell kérnünk, azért kell könyörögnünk, hogy a jó isten hozza fel ismét a béke, a győzedelmes béke, az iskola áldásos munkáját biztosító, a nemzet örök életét fentartő béke napját. E hő kívánsággal, egyszersmind azzal a rendíthetetlen hittel, hogy kívánságunk teljesül, bezárom az 1914—15. iskolai évet, a magyar iskolának ezt a legemlékezetesebb, szenvedésekben és dicsőségben ezt a leggazdagabb esztendejét.