Állami főreáliskola, Debrecen, 1912

24 össze oly gazdag műsort, mintha egész éven át ő tanította volna a tornát. A tanulók mégis a következő gyakorlatokban és tornanemekben mutatták ki képzettségüket és ügyességüket. Az alsóbb osztályú növendékek szabadgyakorlatokat, a felsőbb osztályúak pedig fabot gyakorlatokat végeztek; azután részint magasugrásban, részint kötélhúzásban versenyeztek, végül a felsőbb osztályú növendékek válogatott csapata a kedvelt kapuvédő-játékban versenyezett a helybeli kegyes tanítórendi r. kath. főgimnázium kiküldött csapatával. Ez a verseny a vendégcsapat győzelmével végződött. A tornaversenyt rendkívül nagyszámú s érdeklődő közönség nézte végig. c) Kirándulások: A városban és környékén egyes ipartelepek, gázgyár, ocetgyár, téglagyár, közvágóhíd, jéggyár stb., történelmi és irodalomtörténeti emlékek megtekintésére, növény- és bogárgyűjtés vagy a szabadban való rajzolás és mozgás végett tett kisebb, legfeljebb félnapos kirándulásokon kívül három nagyobbról adhatunk számot. 1. Kirándulás Nyírbátorba. Intézetünk néhány év óta az október hó 6-iki nemzeti ünnepet kirándulással szokta egybekapcsolni. Minden esztendőben a környék más-más történeti nevezetességű helyére szoktunk ellátogatni s ott szoktuk leróni a nemzeti hősök, az aradi vértanúk iránt való kegyeletünket. Az ifjúságnak a hazafias felbuzdulás által fogékonyabbá vált lelke előtt megismertetjük a környék egy-egy történeti, vagy ipari nevezetességű városát vagy községét, körülnézünk a „nagy világban", el-eimerészkedünk a nagyalföldnek egész a széléig, ahol már kisebb-nagyobb dombok, hegyek kezdik felváltani a végtelen róna egyhangúságát. S minden ilyen kiránduláson az ifjúságnak a hazafias fellángolástól szomjas lelke mohón szívja magába az ismereteknek, a tapasztalatoknak egész tárházát, melyet egy-egy ilyen jól vezetett kirándulás pazar bőséggel szór eléje. Tiszafüred, Tiszadob, Tokaj után az idén Nyirbátor került sorra. Azonban a szeptemberben és október elején ott dúló járványos betegség miatt kirándulásunk egy heti halasztást szenvedett. Az aradi vértanúk emlékét itthon ültük meg, de a járvány megszűnése után október 12-én kora reggel 6 órakor mégis útra keltünk (60 tanuló és 6 tanár) a Báthoryak ősi fészke felé. Az időjárással szerencsénk volt. Bár reggel a vasút indulása előtt növendékeink, különösen az alsó osztályosok dideregve gyűrték fel gallérjaikat, a vonaton lassan-lassan felmelegedtek és örömmel üdvözölték az első napsugarat, mely a lassan szakadozó felhőzetet áttörte, amikor Nyírbátorba értünk. Az állomásnál Kovács Bernardin úr a minoriták rendházának főnöke és gimnáziumának igazgatója várt bennünket Mező Lajos tanár úrral. A napi programmot Kovács Bernardin igazgató úr állította össze s első útunk az ő vezetésével a „Boni" mezőgazdasági szeszgyártelep felé irányult. Szinte elcsodálkoztunk, hogy a Nyírség közepén, távol a nagy kereskedelmi útaktól hogyan fejlődhetett ki ez a nagy gyártelep. A szükség és néhány nagykoncepcióju ember tud csak ilyen nagyszerű intézményeket létrehozni. A homokban gazdagon termő burgonyát nem tudják másképen értékesíteni: szeszt gyártanak belőle. Mandel Dezső gyárigazgató úr kalauzolása mellett végignéztük az egész folyamatot. Láttuk, hogy óriási edényekben hogyan mossák és