Állami főreáliskola, Debrecen, 1911

13 a tanuló magától megteszi az összevetést, hogy a franciában a melléknév mindkét említett mondattani szerepében egyezik a főnévvel, illetve az alannyal, a németben a jelzőt egyeztetjük, az állítmányi kiegészítőt változatlanul hagyjuk, a magyarban pedig épen megfordítva áll a dolog. A tagadó mondatok gyakorlásáról sem feledkezünk meg. Ist der Hirsch rot ? Nein, der Hirsch ist nicht rot, er ist weisz. A franciában ez fontosabb és több munkát kíván a tagadás kettős szerkezete miatt. Az így szerzett nyelvtani ismerethez, amely ezen a fokon teljesen elegendő, az anyanyelvből való fordításra nem volt szükség. Ezek az elemi gyakorlatok mind kérdések és feleletek alakjában végezhetők, ami azért nagyon fontos, mert a tanuló hallását nem zavarja folytonosan az egyik nyelvből a másikba való átmenet és a két nyelv közötti különbségeknek egymás elleni folytonos küzdelme, ami a fordításnál mindig gátló akadály. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lélektani szempontot sem, hogy az anyanyelvnek sürü használása esetén nem fejlődhetik ki a tanulóban az önállóság és a bátorság, amely pedig a munkát lényegesen megkönnyíti és igen sokszor élvezetessé teszi. A hallott beszéd megértéséhez pedig, ami a modern nyelvtanításnak szintén bizonyos mértékig célja, csakis így lehet eljutni, valamint az idegen nyelv hangjainak, hangkapcsolatainak a helyes kiejtése az anyanyelv zavaró hatásától ment és minél több idegen nyelvi beszédet kíván meg. A beszéd tempója is idővel gyorsulni fog az ilyen gyakorlás mellett. Az anyag feldolgozása, úgy, amint ezt itt adtam, egyrészt nem tart számot teljességre — lehet még sok más részlettel is bővíteni —, de másrészt az is magától érthető dolog, hogy nem minden anyagon vagy részleten fogjuk az összes lehető módjait a feldolgozásnak alkalmazni; az egyik darabot az egyik irányban használjuk fel jobban, a másikat egy másik irányban ; aminek a gyakorlására több szükség mutatkozik, azt sűrűbben elővesszük. Egy fontos kérdésről nem szabad megfeledkezni, amikor az anyanyelvnek lehető szűk térre szorítását kívánjuk. Ez az idegen nyelven feltett kérdések megértése, amit ugyancsak ellenőrizni kell. Azt gondolná az ember, hogy ha a tanuló az idegen nyelven hozzá intézett kérdésre helyes feleletet tud adni, akkor nyilván meg kellett neki érteni a kérdést. Pedig lehet, hogy helyes választ ad akkor is, ha a kérdési nem értette meg teljesen. Megtörténik ugyanis, hogy a gyenge tanuló elsajátítja azt, hogy azzal a mondatrésszel kell felelni, amelyik nincsen benne a kérdésben. Ez persze sokszor sikerül. De aztán fel is sül ezzel a módszerrel s abban a kis költeményben, melynek első két sora úgy hangzik : Treue Liebe bis zum Grabe schwör' ich dir mit Herz und Hand. . . arra a kérdésre : Wer schwört ? esetleg ezt a feleletet adja : treue Liebe, vagy azt : mit Herz und Hand. A tanítás középső fokán az ilyen tökéletlenségeknek úgy vehetjük elejét, hogy több mondatra terjedő csoportokból tesszük fel a kérdést, úgy, hogy a tanuló a feleletet nem találja készen, hanem neki magának kell azt megszerkeszteni. Abban az esetben a helyes felelet bizonyítéka