Állami főreáliskola, Debrecen, 1910

22 egy helyi jellegű, parciális érdeket képviselő mozgalomnak vált zászlóvivőjévé, de a nemzeti újjászületés, a nemzet anyagi kifejlésének harcosává szegődött. Az alkotás, amelyre emlékezünk, nagy, az alkotás dicső, de az alkotó szellem érdemének igazi koronája az egész nemzet sorsát átölelő, az egész nemzet haladásával, boldogulásával törődő nagy gondolat. Mert gróf Andrássy Gyula a Tiszaszabályozás nagy művének megindításával a gazdaságilag megerősödő, anyagi függetlenségre törő, új Magyarországnak lesz fenkölt gondolkozású apostola. És ebből a magból, a felfogás eme korán megnyilatkozó nagyságából és nemességéből fejlődik ki az ő hatalmas, az egész nemzet sorsát intézni hivatott államférfiúi egyénisége. És eme magas nézőpontból megindult élet dicső érdemeinek, a magyar nemzeti függetlenség és alkotmányosság szent ügyéért küzdő nagy hazafinak méltó emléke, sikerült lovas szobra, már természetszerűleg nem itt, de hazánk szívében, a Dunaparton, a parlament épülete előtt áll. És most, amidőn kegyeletünk és hálánk őszinte megnyilatkozásával e helyen állunk, nem lehet szentebb kötelességünk, minthogy az előttünk levő emlék jelentőségének megismerése mellett, a magyar nemzet által emelt ama másiknak, az Andrássy Gyula egész történeti nagyságát kifejező szobornak jelentőségét, az ő elévülhetetlen honfiúi érdemeit is lelkünkbe zárjuk. Az események Andrássy Gyulát korán elszólították a Tiszaszabályozás ügye mellől. Csakhamar Zemplén vármegyében, majd mint ezen megye követét az 1847—48-iki híres országgyűlésen látjuk őt az ellenzék soraiban, mint valódi szabadelvű, a nemzeti függetlenségért, „a szabad magyar nemzetállamért" küzdő férfiút. Politikai felfogásában Kossuthhoz csatlakozik, oldalán marad szabadságharcunk idején is és mint honvédőrnagy halálmegvetéssel küzd a schwechati és isaszegi csatákban. Majd Kossuth megbízásából honvédezredesi ranggal Konstantinápolyban igyekszik barátot, szövetségest keresni az Ausztriától elvált Magyarországnak. Küldetésével sokat elér, de amikor a nemzet szent ügye Világosnál elbukik, magának is menekülnie kell s Londonban, Párisban kénytelen enni a száműzetés keserű kenyerét egész 1857-ig. És ha Andrássy Gyulának a menekülés nem sikerül, most mint szabadságharcunk egyik vértanújának emlékét kellene ünnepelni e helyen, mert így is, mivel az osztrák hatóságok sehol sem találták a rebellis főurat, lovas csendőrség parádéja mellett hajtották rajta végre a képletesen (in effigie) való fölakasztást. Hazatérése után, amint körülményeihez illett, egy ideig magába zárkózva nézte nemzetének belső küzdelmét, figyelte átalakulását. Tűrt, várt ő is. De 1860-ban az u. n. októberi diploma kiadása után, amikor belátta, megérezte, hogy a dinasztia és nemzet kibékülésének szükségessége közeledik, megkezdte működését politikai és társadalmi téren egyaránt. Lelkének minden odaadásával csatlakozott az őszinte békét óhajtók táborához. Csatlakozott elsősorban a haza bölcséhez, Deák Ferenchez.