Állami főreáliskola, Debrecen, 1909

4 Laezkó Károly tanári munkásságát első sorban az elevenség, könnyedség és az ifjúság szeretete jellemzi. Németet s főként franciát tanított s egész egyéniségére mintha átömlött volna valami a francia nyelv kedvességéből s a francia irodalom könnyedségéből. A tanuló ifjúság iránt valóságos atyai jóindulattal viseltetett s ezért egyik legnépszerűbb tanára is volt az iskolának. Tanártársai mind őszinte, hü barátot találtak benne, aki az iskolában szükség esetén szívesen vállalta másnak a munkáját, az iskolánkívüli együttlét óráit pedig állandóan kedvessé, derültté tudta tenni. Sajnálta is mindig s mi társai is sajnáljuk, hogy az élet folyton nehezedő küzdelmei ezeket a baráti összejöveteleket mind ritkábbá tették. Az iskola közös munkájából Laczkó Károly bőven kivette részét. Egész tanárságán végig kezelője volt az ifjúsági könyvtárnak, az iskolai ünnepélyekre ő díszítette fel — dísztermünk nem lévén — a tornatermet, éveken át viselte a jegyzői tisztséget. Azonkívül éveken át tanított tornát s játékot, vezette a francia társalgási gyakorlatokat, sok szegénysorsú tanulónak ingyen. Ezért miniszteri elismerést is kapott. A társadalom mozgalmaiban is részt vett Laczkó Károly, főleg ahol önzetlen munkáról volt szó. Ez a jószívűség és másokon való segíteni akarás nem egyszer kellemetlen következésekkel járt ránézve. Az elhunytnak családi élete kezdettől végig a legboldogabb volt. Annál súlyosabb a csapás, mely özvegyét és hat árváját a családfő váratlan halálával érte., mert gyermekei közül eddig csak a legidősebb végzett pályát, a többiek tanulmányaik közepén, vagy épen elején állanak. * A sírnál tanártársai nevében Horvay Róbert a következő szavakkal búcsúztatta el a távozót: Távozó hü Barátunk ! A körülöttünk új életet fakasztó tavasz, a mindenütt. még itt ezen a szomorú helyen is erővel kitörő megújhodás örömre kellene, hogy gerjessze szívünket és örömnek kellene fakadni a te lelkedben is, immár elköltözött társunk! És ime, a mindent megfagyasztó halál hideg lehellete örömünket fájdalomra fordította, te pedig, eddig hű munkatársunk, aki sem örömünket, sem bánatunkat nem érzed már, most amaz örök tavaszt várod, amely után nincsen hervadás, ama boldogabb életet, melyben elveszed földi pályád küzdelmeinek jutalmát. E földi küzdelmet Te becsülettel küzdötted — fájdalom -— nem végig, de amíg sorsod' engedte, a legutolsó pillanatig híven, ernyedetlenül. Mink, hivatali pályatársaid és barátaid éveken, évtizedeken át tanúi voltunk férfias munkálkodásodnak, bízó jó szívednek, amelyben minden emberi baj, minden emberi gyengeség iránt fakadt megértő, részvevő érzés, kedvderítő szikra és mindenek felett őszinte, hü baráti ragaszkodás. A gondjaidra bízott tanuló ifjúság benned igazi szerető atyjára lelt s még később, vezetésed alól kikerülve is örömmel tapasztalhatta jóakaró baráti érdeklődésedet.