Állami főreáliskola, Debrecen, 1907

9 én nemcsak mint tanár, aki a felsőség rendeletei iránt köteles tisztelettel viseltetem, hanem mint tanítvány is, t. i. Simonyi Zsigmondnak, a minisztériumi helyesírás megalkotójának hűséges tanítványa, feltétlenül a minisztériumi helyesírás pártján állok. A négy pontot röviden a c, az összetett jegyű hosszú mássalhangzók, az aki és az idegen szók kérdésének nevezhetem, mindenik körül hosszú harc folyt, mint ezt már fentebb is említettem, míg végre az iskolai helyesírás következőkép tisztázta e négy kérdést. Először is száműzte a magyar helyesírásból a cz-1 és helyébe ültette a c-t. Itt tulajdonkép nem a származtatás áll szemben a kiejtéssel, mert azt a legelfogultabb etimologusok sem merik mondani, hogy a c hang c-j-z hangokból származott, melyeket az írásnak fel kell tüntetni, hanem az egyszerűség izent háborút a bonyolult, az összetett dolognak; a haladás került szembe a hagyománnyal. Tudományos szempontból mindegy, akármilyen jeggyel jelöljük is az egyik vagy másik hangot, de mégis kívánatos, a józan ész, a célszerűség követeli, hogy minden hangot lehetőleg egy betű, egy jegy tüntessen fel. Az akadémia többek közt azért ragaszkodik a cz-hez, mert így el lehet kerülni azt a tévedést, hogy a c-t &-nak ejtsük, mint azt idegen szókban szoktuk ejteni. Ez a lehető leghelytelenebb felfogás; a magyar szavak helyesírását nem irányíthatják az idegenek és ha már alkalmazkodni kell, akkor alkalmazkodanak az idegenek hozzánk (konyak, karton stb.). — Különben a tudatlanság és tévedés ellen nincs ótalom. Gimnáziumba járt vagy franciához sejtő emberektől halljuk lépten-nyomon ezt a kiejtést: enerzsia és etikette, energia és etikett helyett; tanulótársamon történt, hogy a Tengeri Alpokat tanzseri Alpoknak olvasta és tanítványomon, hogy vakkor-nak ejtette a vackor-t, de a helyesrás szabályainak megalkotásakor nem az ilyen véletlen, többnyire tréfás eseteket kell számba vennünk, de bíznunk kell a józan felfogásban és a szerzett ismeretekben. Éljen tehát az egyszerű c, már csak azért is, mert írásban és nyomtatásban tömérdek helyet, időt és költséget takarít meg. * A második eltérő pont a két érvényes helyesírás között a kétjegyű hosszú mássalhangzóknál mutatkozik. Az akadémia máskép írja a hosszú sz-1 a szó tövében, mint a szó képzésében vagy ragozásában; e szerint asszony és halász/szon, vessző és vesz/szen, fonnyad és karácsony/nyal, faggyú és fagy/gyal, reccsen és rács/csal stb. mert az utóbbiakban éreztetni kell az írással a származtatást: vesz-jen, rács-val stb. Ellenben az iskolai helyesírás így okoskodik. A hosszú sz, ny, ly, gy, cs hangokat egyformán ejtjük ki tőben, képzőben, ragban, írjuk tehát e hangokat mindig és mindenütt egyformán. Ezt javasolja az egyszerűség, mert úgy is elég baj, hogy egy hangot (ssz, tty, ggv stb.) három betűvel jelölünk, minek a bajt növelni azzal, hogy négy jegyet használjunk egy hang kifejezésére. Továbbá az iskolai helyesírás fogyasztani akarja a kétségek számát. Ha tollúnk alá ilyen szó kerül: tavasszal, ősszel, miért akadjunk fenn és haboz-