Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

15 akarjuk építeni műveltségünket, mert csak így bízunk az erejében, csak így várunk hatalmától sikert. — Az ilyen műveltségben erő, elpusztíthatatlan erő lakozik. Erőszak elveheti alkotmányunkat, zsarnokság eltiporhatja szabadságunkat, de műveltségűnket megőrizhetjük s erejével fölfeszíthetjük az állami és nemzeti létünkre szegezett koporsófedelet, eget kérünk és nyerünk. Úgy van, erő, legyőzhetetlen erő a műveltség, amelyen, ha magunk el nem tántorodunk tőle, idegen ellenség sohasem diadalmaskodhatik teljesen. De nemcsak erő, hatalom is. Hatalom, mely külső sebeket forraszt, belső bajokat gyógyít, amellyel nyílt ellenfeleinket lefegyverezhetjük, titkos ellenségeinket magunkhoz hódíthatjuk. Az emberiség fejlődése folytonos harc, melyben a létért küzdők véres sebeket osztogatnak egymásnak; a fejlődés folyamán erkölcsi és társadalmi bajok keletkeznek, elhatalmasodik a pénzvágy, elterjed az élvezet hajhászása, szembekerülnek egymással a tőkések és munkások, a birtokosok és birtoktalanok. Mind e sebeket és bajokat csak a műveltség orvosolhatja és enyhítheti, az a műveltség, amely a létért való küzdelemhez nemes fegyvereket választ, amely az anyagiasság helyett eszményi célokkal tölti meg lelkünket, amely megtanít bennünket a munka tiszteletére s így a munkás sorsának fokozatos javítására. A műveltség egyúttal a legjobb barátságszerző. A külföldiek rosszakaratát csak akkor változtatjuk meg, az idegen nagy nemzetek ócsárló, becsmérlő nyilatkozatait csak akkor némítjuk el, ha magyar műveltségünket minél tartalmasabbá tesszük, minél magasabbra emeljük. De nem annyira külföldön, itthon van legfőbb szükségünk magas fokú műveltségre. Hódító hatalomnak kell e műveltségnek lennie, amellyel a győzelem reményében folytathassuk az új és békés honfoglalást, a hazai nemzetiségek megnyerését, az idegen ajkúaknak a magyarságba való beolvasztását. Dús fényforrás legyen a magyar műveltség, amely nemcsak az ország közepét, a tiszta magyarság székhelyét ragyogja be, hanem hő sugaraival megvilágítja a határszéleket, a nemzetiségi vidékeket is. Nap legyen a magyar műveltség, amely központi erejével magához vonja és a maga vonzó körében megtartja a magyar naprendszernek külömböző nagyságú és alkatú bolygóit, még azokat is, melyek idegen csillagok felé hajlanak. Ki adhatja meg nekünk ezt az erős, ezt a hatalmas műveltséget? Bizony csak az iskola. Az iskola követ kiforrott elveket, jár el a tudomány útmutatásai szerint, tűz ki egységes célt a műveltség megszerzésére, szóval az iskola, kivált a középiskola a műveltség kohója. Nagy. nemes, de egyszersmind mérhetetlenül nehéz az iskolának ez a hivatása, amelynek megvalósításához szüksége van tanárainak tudására, jelenlegi tanítványainak szorgalmára, volt növendékeinek ragaszkodására, a kormányzó hatóságok áldozatára, az egész társadalom szeretetére. A feladat teljesítéséhez az iskolának minden kínálkozó eszközt meg kell ragadnia, amivel csak közelebb juthat tanítói és nevelői céljához. Mi azt hisszük, hogy az iskola magasztos célját ez az intézeti zászló is elősegíti; azt hisszük, hogy ez a zászló, amely a műveltség erejét és hatalmát