Állami főreáliskola, Debrecen, 1906
10 Zászlónkat szenteljük ennek az új kornak Ifjúságunk magasztos hevével; Legyen a jelképe munkának, komolynak. Teljék be a szívünk áldó melegével. Fogjon össze minket s mint a selyemszálak, Összesimúlva a szélnek ellenállnak, Úgy légy te eggyé a munkás, nagy tusába, Magyar hazámnak magyar ifjúsága! A műveltség: erő, hatalom! E büszke Jelszó, mely küzdésre serkent, tanít, S fehér szárnyon csillog itt fénybemerülve: Ez szőjje át a lelkünk álmait. És amint a zászló selymét lobogtatja, Úgy szálljon Istenhez lelkünk áhítatja: „Óh ne hidd Uram, hogy szent neveddel játszunk: Add, hogy igaz legyen a mi ifjúságunk! Add, hogy legyen erönlc bátran síkraszállni Azért, mi férfi-harcra érdemes, A küzdés fárasztó meredekjét járni, Mindenért, ami tiszta, jó, nemes. És ha verítékbe fürdik is az arcunk. Diadallal, daccal hirdesse az ajkunk: „Ha kell, meg is halunk legszebb ideálért: A szabad hazáért, munkáért, tudásért!" S visszhangozza ifjú lelkünk hő fohászát Ezernyi és százezernyi ajk! Egy ország lássa meg zászlónk lobogását És azt a nemes tiszta igét rajt'. Sújtsa le haragod, ne hagyja veretlen. Aki ezt a zászlót elhagyja hitetlen, De áldd meg azt, aki küzd érte igazán, Hogy dicső, hatalmas s nagy lehess hazám! A másik költemény szerzője Glück Sámuel ez évben érettségit tett tanuló. Az önképző-kör pályadíjat tűzött ki egy alkalmi költeményre, mely a zászlóavatás ünnepén szavalható legyen. Két munka között osztotta meg a bíráló bizottság a díjat; az egyiknek szerzője volt Glück Sámuel, a másiké V. Nagy Géza V. osztályú tanuló. Az előbbinek a költeményét az ünnepélyen elszavalta Hegedűs Imre most érettségizett tanuló, a másikat Nagy András intézeti énektanár megzenésítette s az ünnepen az énekkar előadta. A kuruc-zene alapeszméin felépülő dallam nagy hatást tett. Glück Sámuel költeménye a következő :
