Állami főreáliskola, Debrecen, 1902
8 zetnek nagy eseményei, egész korszakai ismétlődjenek, hogy a régi idők hősei s vértanúi új alakokban öltsenek testet. Kossuthban Rákóczi lelke támadt föl, élete csodálatos hű mása, a nagy bújdosó fejedelem küzdelmeinek és szenvedéseinek. — Mint Rákóczi, ő is oly magasztos lelkesedéssel, oly nemes önzetlenséggel védte a hazát és szabadságot erőszak és árulás ellen; mint Rákóczi, ő is oly fenkölt nyugalommal viselte a nemzetére és reá szakadt csapásokat, mint Rákóczi, ő is csüg- gedetlen szívvel kereste a világ minden táján a levert magyar népnek viendő segítséget; mint a bujdosó Rákóczi, száműzetésében ő is becsületet és tiszteletet szerzett a magyar névnek kelettől nyugatig; mint Rákóczi, ő sem kért és nem fogadott el kegyelmet, ő is idegen földön ette a hontalanság könnyáztatta kenyerét, ő is hazájától távol hunyta le örök álomra szemeit. Mindketten életükkel és halálukkal ragyogó példát nyújtanak a jó és balsorsban rendületlen férfi-nagyságra, az önfeláldozó honszerelemre, egyszersmind a legtisztábban testesítik meg az állami függetlenség, a magyar nemzeti önállóság örök eszméjét. De itt az ünneplés óráiban, a Rákóczi és Kossuth kettős glóriájára tekintve is, nyíltan hirdetjük, hogy Magyarország állami függetlensége, a magyar nemzet önállósága nem választható el az uralkodó család sorsától, melyet történelmünk utolsó négy százada végkép egybeforrasztott velünk. A kiben e történelmi igazság iránt csak legkisebb kétség merülne is föl, azt hadd nyugtassák meg Kossuth Lajosnak a múltba és jövőbe tekintő mély belátással, államférfim bölcseséggel és teljes őszinteséggel mondott következő szavai: „Lelkem egész meggyőződésével ismétlem — így szól 1847. évi felirati beszédében, — a mit a rendek táblája 1844-ben kimondott, hogy a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődése az örökös tartományok mellett lehetséges“. „Betekintve az élet könyvébe, így hangzik 1848 márczius 4-én tartott beszédének egy része, az uralkodóház iránti igaz, hű ragaszkodásom érzetében jóslatot mondok: hogy az leszen a Habsburgház második alapítója, aki a birodalom kormányrendszerét alkotmányos irányban reformálja s felséges háza trónusát hű népeinek szabadságára fekteti le“. Teljes szivvel, egész lélekkel ünnepelhetjük tehát ma Kossuth dicső emlékét, — Az emberi nagyság felemelő gondolata, a nemzeti kiválóság büszke érzete töltse be elménket és keblünket, midőn reá gondolunk; a világ, polgári erények és a sajátos magyar nemes tulajdonok összesége lebegjen előttünk, midőn szemünket feléje irányítjuk; a mindennapi munka becsülése és a lángész iránti hódolat hasson át bennünket, midőn életrajzát olvassuk és szónoki műveit tanulmányozzuk.
