Állami főreáliskola, Debrecen, 1902
IG önkéntes csapatot 27-én áldották meg Rogau sziléziai község templomában s ezen alkalomra Körner egy dalt is irt. 30-án küldi meg Försternek 2000 példányban való kinyomatás végett „Aufruf an das Volk der Sachsen' c. fölhívását. Április 6-án Drezdában találjuk őt, hová Petersdorff őrnaggyal szállásszerzőnek küldetett előre. Ott találta Arndtot és Goethét, mely utóbbi, a kortársak véleménye szerint, csak igen lanyhán vett részt a közös ügyben. 13-ig Tivadar Drezdában időzött, majd Steinbachon, Reichensteinon át Lipcsébe ment. Elszántan és bátran nézett a jövendő harc elébe; halálsejtelem szádja meg, de elhatározását meg nem ingatja. Költeményeiben és leveleiben ismételten találkozunk a harcmezőn való halálgondolatával, s valószínűleg e sejtelem volt haragjának oka, mely minden fegyverszünet alkalmával elfogta. „Halálra bosszantanak ezek az álomszuszékok“, Írja 18-án Försternek, s még egy teljes hónapnak kellett elmúlnia, mig vágya teljesülhetett. Növekvő elégületlenséggel hányódott ide-oda az Elba környékén; május vége felé voltak ugyan apróbb csatározások, de junius 4-én legnagyobb bosszúságára már ismét fegyverszünetet kötöttek a hadakozó felek. Junius 17. Lützow kíséretében követségbe ment Fournier francia tábornokhoz, ki a fegyverszünet dacára is fegyverrel fogadta őket. Az előállott kavarodásban Tivadar fején megsebesült, társai ájultan vitték a közeli erdőbe. Favágók, utóbb Wendler dr. ápolta Lipcsében. Gyógyulása után szerencsésen átlépte a cseh határt és Karlsbadban szállt meg. Szülei megnyugtatására még Lipcséből irt levelet Juranics Lőrinc névaláírással. Julius 15. Sarnovszky őrnagygyal a reiehenbachi főhadiszállásra útazott, itt azonban 31-ig vesztegelni volt kénytelen, mert nem teljesen gyógyult sebe az úton szinte fölszakadt. Aug. 17-én jutott végül Berlinén át csapatához. Szinte mindennapos volt már a csatározás, melyben a lützowiak derekasan részt vettek. 26-án egy francia szállítmányt leptek meg Gadebusch környékén. Tivadar, elragadtatva lelkesedésétől, előre törtetett és puskalövéstől altestén halálos sebet vett. Holttestét társai vitték el a csatatérről s Wöbbelin mellett egy terebélyes tölgy alá temették, hogy a német tölgy, melyet annyiszor megénekelt, árnyékolja be sírhelyét. II. 1810-dik évi február hó 18-án küldte meg Körner Keresztély fia első költeményeinek kéziratát Göschennek. Ezek a költemények 1808—1810. terjedő időben keletkeztek s nem első kísérletei költőnknek. Sok önállóságot persze még nemkeresünk bennük és megelégszünk, ha szerzőjük több-kevesebb szerencsével Schiller, Bürger és mások nyomán jár. Jól tudta ezt költőnk is, mikor azt Írja : „Knospen nennen wir uns, sind bescheidene freundliche Blümchen Wie uns der Frühling gebar, treten wir kunstlos hervor.“ Korán volna még a fiatal tehetségről ítéletet mondani: a jövő titka még, hogyan fog a virág fejlődni. Annyit azonban már most is '
