Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
szerint nagyon is kisebbségben voltak. De azért germán elem is jutott a franczia nyelvbe. S minthogy a frankok fegyverrel lettek az ország uraivá s azt mint államot újjá szervezték, érthető, hogy a legtöbb germán eredetű szót a hadi és állami intézmények elnevezésénél fogjuk találni. A legismertebbek közűi ime egynéhány, a hol természetesen az átvétel után mind a német, mind a franczia szó eltérő utakon fejlődött tovább: német Helm, fr. heaurne sisak, ónémet werra, fr. guerre háború, ném. Vasall, fr. vassal hűbéres ; ném. Marschall, fr. maréchal tábornagy. A korábban virágzott galliai iskolák a népvándorlás zavarai közepette megszűnvén, az irodalom és tudomány művelése erősen hanyatlott s az irodalmi nyelv mind szőkébb körre szorult. Ellenben a műveltség terjesztői közűi azok, kik legsűrűbben érintkeztek a néppel, a papok, nem irodalmi, hanem köznyelven hirdették az igét, hogy a hívők megértsék őkel. Több oly esetet jegyeztek fel az életrajzírók, hogy egy- egy papnak a püspöki méltóság elnyerésénél előnyére vált a népnyelvnek a tudása, pedig ezt a nyelvet lingua romáim, lingua rustica, vagyis paraszt-latinságnak bítták, míg az irodalmi nyelv számára megtartották a lingua latina nevet. A mikor tehát szent Adalhard VILI. századbeli püspökről azt mondja életírója, hogy akár román, akár latin nyelven beszélt, mind a kettőben egyaránt kitűnt, sőt németül is ékesen szónokolt, akkor a román nyelvet teljesen különállónak veszi a latintól. Akkor tehát mái1 megszületett a teljesen külön életet élő ifjabb ág s mint fiatal hajtás erősen fejlődik, rohamosan változik és távolodik a latintól nem annyira szókincs, mint inkább szerkezet dolgában. Tekintélyre pedig hamar jutott ez új nyelv. Mert mikor 842-ben Német Lajos és Kopasz Károly kölcsönös védelmet esküsznek egymásnak Lotliár testvérük ellen, Lajos román nyelven tette le erre az esküt azért, hogy Károly katonái megértsék. Ez a „straszburgi eskü", mint a franczia nyelvnek legrégibb összefüggő prózai emléke fenmaradt. A IX. században lassanként Francia-mik kezdik nevezni Galliát, a román mellett pedig lingva francisca elnevezés is terjed. A Gallia név lassanként el is tűnik egészen. Ha tehát mi magyarok ma az ország elnevezésénél nem elégszünk meg a „Francia“ szóval, a mely tulajdonképen főnév, hanem hozzáteszszük még az „ország“ szót is, s azt mondjuk: „Franeziaország“, akkor tnlajdonképen ok nélkül megbővítjük a szót, ki lévén már fejezve a latin -ia képzőben az, a mit az „ország“ szóval jelölni akarunk. Helyesen mondjuk: Anglia, Dánia, Arábia, nem pedig Angliaország stb., mert az „ország“ szó csak melléknévi alakokhoz járul: Angolország, Dánország. E szerint tehát „Frankország“ lenne a helyes kifejezés vágj’ „Francia“, a lakosok elnevezése pedig helyesen nem francia, hanem frank vagy franciái. Eféle következetlenségeket később és más nyelvben is fogunk találni; változtatni ezen ma. már nem igen lehet. 2. Nyelvjárások. A nagy kiterjedésű franczia nyelvterületen az idők folyamán okvetetlenűl eltéréseknek kellett létrejönni; hisz már a
